Mennyire vonható felelősségre a volt osztálytársam, amiért tönkretette az egész életemet?

Hasonló cipőben jártam én is. A családnak és az iskolának köszönhetően már egész fiatalon lelki rokkant lettem. 5-6 évig küzdöttem súlyos depresszióval, gyakorta voltak öngyilkossági gondolataim vagy paranoid téveszméim. Évekig jártam pszichológushoz - Nagyon szerettem ezeket az eltöltött órákat, de hosszútávon nem segítettek.

Egy éve jutottam segítséghez, az akorri pszichológusom hívta ki rám a mentőket aggasztó állapotom miatt. Természetesen megkérdezte tőlem hogy szeretnék-e bent tölteni kórházban egy kis időt, a pszichiátriai osztályon. Rettenetesen szenvedtem akkor, így beleegyeztem, mert reméltem hogy tudnak majd segíteni.

Röpke ideig voltam bent, de azóta nagy változásokon mentem keresztül. Átmentem azon amin most Te mész át. Napról-napra előjöttek ezek a gondolataim. Magamban végigjátszottam az évekkel ezelőtt megesett történéseket, és újra és újra átéltem a fájdalmat. Mint egy rossz mazochista, minden nap feltéptem a múlt sebeit. Hibáztattam mindenkit, és vissza akartam kapni a boldog életemet.

De magamhoz tértem. A bűnbakkeresés nem segít semmin, és nem fog változni semmi ha azt mondom hogy mások vonhatók felelőségre az árokba csúszott életemért. Sokat tettek hozzá, az biztos - De ezek az emberek már nem az életem részei. Nem az osztálytársaim többé, nem is a munkatársaim. Már nem gondolnak rám, elfelejtettek engem és azt hogy bántottak. Mit vársz tőlük? Azt hogy egy nap bocsánatot kérjenek tőled? Meg fogsz nyugodni ettől?

Próbálj változtatni az életeden. Megértem hogy rettenetesen nehéz, de kérj hozzá segítséget ha máshogy nem megy, akár pszichiátert is. Évekig hasonlóan hozzád egy helyben toporogtam, de hamar rájöttem hogy ez egy lefelé ívelő sprirál, amit a folyamatos negatív gondolataimmal csak építek. Lépj ki belőle, ha egyedül nem is akkor segítséggel. Megérdemled Te is a boldog életet ahogy mindenki más.

Őszintén remélem hogy sikerülni fog.

20 éve vagyok lelkibeteg.

tűröm

ez a részem az életből.

Megpróbálok magamtól boldogulni és nem mástól függeni. Persze ez lehetetlen, de ez a szélmalomharc, amit más a négybetűs játéknak hív. Számomra 2 fiatalkori és 4 felnőttkori pszichológus próbált segítséget nyújtani. Végüli ki értette meg és segít mindennap. A sarki éjjel-nappalis eladó, aki meghallgat és felteszi a jó kérdést, amire magam válaszolok. Ez szakembereknek nem ment nálam, mindig a saját problémájukat vetítették rám. Ráadásul a szakember óránként 12-20 ezer, az éjjel-nappaliban meg 50 forintos borravalót sem hajlandó elfogadni az eladó.