Mennyire vonható felelősségre a volt osztálytársam, amiért tönkretette az egész életemet?

Tudod ezzel az a baj, hogy túlságosan beleélted magad az érzésbe, hogy "milyen volt számodra amikor megaláztak" és mivel az érzésvilág időtlen, ezért az erre való emlékezéssel eléggé napi szinten lehet tartani az érzést, "mintha ma is ez lenne"...

Tovább kell lépni mindenképpen.

Nagyon szomorú, hogy ez történt, de egy idő után erre hivatkozni már nem igazán lehet, ismerek hetvenöt éves embert, aki erre hivatkozik, felidézi az összes gyerekkori sérelmét, szerinted mennyire van boldog, elégedett élete?

Nekem van egy negyvenes ismerősöm, aki szintén a középiskolai sérelmeivel jön. Nem jó.

Megértem, hogy megviselt ez a dolog, de ha nem tudsz rajta túllépni, akkor azzal neki adod az életedet. Megérdemli?

#12 "Szerintem azért, hogy valaki adott helyzetre hogyan reagál, nem a másik fél a felelős." Oké. Tegyük fel, hogy van egy fiam, minden héten egyszer-kétszer megpofozom valami apróságért úgy 12 éves koráig. Szerinted mennyire lesz empatikus személy, mire felnő? Elárulom, lehet, hogy semennyire, lehet, hogy teljesen. Attól függően, hogy milyen egyéb mintákat tanult el kiskorában, és mekkora öröklött intelligenciája van az apja tetteinek későbbi elutasítához. Ez lutri, csak kényelmes azt mondani, hogy 18 felett mindenki magáért felelős.

"Engem is rengeteget cseszegettek, én is megtapasztaltam, hogy milyen érzés kiközösítve, megalázva lenni, viszont akkor is most is úgy gondolom, hogy mi döntjük el, hogy ezekre hogyan reagálunk." Ha egy 13 éves lányt megerőszakolnak, szerinted mennyire az ő döntése, hogy egy életre vaginizmusa lesz? Ha felnőttre értetted a maga-dönti-el elvet, az csak annyira igaz, amennyire ilyennek nevelődött. Csak hogy ez sokszor nem történik meg.

Akik megirtak mi a kulcs le lett pontozva... nem tudom, hogy altalad-e vagy masok altal, de ha azzal áltatod magad hogy csak ő a hibás úgy így fogsz maradni és te szenvedsz tőle, nem mi.

Baromira gáz, hogy ilyesmi megtörténhet, történt veled, de azt se hagyd hogy emiatt utólag is egyen a fene... most is állj ki magadért ;) <33

Kérdező: Nekem is volt 1-2 konfliktusom emberekkel, konkrétan az öcsémmel. Amikor erről beszéltem apámmal, azt mondta, hogy fájdalmakat dédelgetek, holott a k... mindenségit neki (apámnak), mert én csak egy problémám gyökerét akartam megtalálni, megoldani és továbblépni. Akkor éppen havonta egyszer beszéltem vele erről a "sérelmemről", de előtte 10-15 évi nem is gondoltam rá egyáltalán. Tehát megértem, ha úgy érzed, az emberek nem értenek meg.

Sajnos, úgy tűnik, te ezt az élményt ennél jóval gyakrabban felidézed, ami a megalázottság, gyengeség, értéktelenség, szeretetre érdemtelenség érzését erősíti meg benned tudat alatt. Ezt az emléket tudatosan is el kell űznöd magadból.

Ez a problémád olyan súlyos, hogy ezen tényleg csak pszichológus segíthet.

Ha nem tetszik, úgy érzed nem válik be a terapeuta, akkor állj tovább! Ha meg akarja mondani, mit tegyél, állj tovább! Azonban nekünk, pácienseknek is vannak kötelességeink:

Jellemzően nem szabad a terapeutába folytani a szót.

Amikor lehetőségeket mutat meg, nem szabad zsigerből elutasítani, hanem meg kell fontolni.

Nem minden kérdésére tudod megadni a választ azonnal. Akkor ezeken vagy ott helyben pár percig gondolkodni kell, vagy otthon kell átgondolni, majd visszatérni rá.

Nem a történteket kell elmondani alapvetően, hanem amit érzünk.