Bántalmazásnak számít önmagában a tudatos kiközösítés?

Tegyük fel, hogy semmilyen fizikai vagy verbális bántalmazás nem történik, mégis van kiközösítés. A három általában együtt jár, de ha a tanárok, szülők nagyon nem tolerálják a bántalmazás látható, hallható formáit, felállhat egy ilyen "csendes kiközösítés". Itt pedig felmerül, hogy a tudatos, szervezett kiközösítés is bántalmazás e? Ezt úgy értem, hogy a gyerekek kifejezetten elhatározzák maguk között, megbeszélik a dolgot, nem pedig csak spontán kerülik az áldozatot. A leggyakoribb példa erre, amit láttam eddig, hogy amikor az illető közelít a többi gyerek felé, azok egyszerre felállnak és arrébb mennek, anélkül, hogy bármit szólnának egymáshoz. Ez hosszútávon elég kínzó, szerintem felér egy bántalmazással. Az is igaz, hogy senkit sem szabad kényszeríteni, hogy azzal játsszon, beszélgessen, akivel nem szeretne, de ha ez spontán történik, azt teljesen más. Más érzés a visszautasítottnak is, és a legtöbb esetben nyilvánvaló, hogy a dolog szervezett, vagy spontán.