Ti hogy kezelitek az ilyen kínos helyzeteket a volt iskolatársakkal? Részletek lent:

Nem kell velük foglalkozni, levegőnek nézed.

Nekem is volt sulitársak azt sem tudom hol vannak.

Régebben leveleztem velük vagy ittunk valamit, de jópár éve semmit sem tudok róluk.

Ha valakivel beszélgetnék akkor bennt a munkahelyen megtehetem, eddig olyan helyeken dolgoztam ahol mindig volt kivel "ökörködni".

Szintén nagyon megalázóak voltak az iskolás éveim. Én csendben továbbléptem, nem haragszom se a volt osztálytársakra, se magamra. Volt ami volt, az élet megy tovább. Ha találkozok velük néha felismernek, ez esetben köszönök, ha nem ismernek meg akkor meg egyszerűen megyek tovább. Szerencsémre az a ritkábbik eset hogy felismernek, általában nem szoktak, példának okáért a volt tanáraimmal is többször találkoztam, de sose ismertek meg.

Ha keresnék velem a kapcsolatot akkor szívesen elbeszélgetek bármelyikükkel, nem neheztelek senkire. Már mind felnőttünk, és biztos vagyok benne hogy időközben kinőtték a bántó és megalázó viselkedést.

Én úgy vészeltem át ezt az időszakot hogy nem az iskolában szereztem barátokat. Volt/van egy megszokott baráti társaságom, de egyiküket sem az iskolából ismerem. Ha teheted akkor nyiss az emberek felé kicsit. Ha találsz magadnak egy olyan elfoglaltságot amit kedvelsz akkor ezen a vonalon elindulva találhatsz hasonló embereket.

Ha engem kérdezel akkor felesleges hogy a múlton kattogjon az agyad. Nem haladsz közben sehova, sőt csak rosszabbul fogod érezni magad utána. Saját tapasztalat, az ilyen emberek max hetente egyszer gondolnak rád, akkor is sz@rás közben csak. Ha neked még mindig fájó emlék ez, akkor egyszerüen menj el mellettük az utcán, tömegközlekedéseken, ne nézz rájuk. Az se biztos hogy felismernek téged, lehet csak elbambultak, és néztek ki a fejükből.

Én mondjuk ha felismernek egyből egy hatalmas vigyorral, és egy jó hangos köszönéssel kezdek:) Ha esetleg megragadtak volna agyilag egy kamasz szintjén, és ismét beszólogatnának a mai fejemmel biztos adnék egy tockost, de nem hiszem hogy szükség lenne rá, mert ahogy tudom az osztály többségéből normális ember lett.