Már az általános iskolában is szépség alapján kivételeznek a tanárok a kislányokkal?

Velem történt az eset anno, amikor általános iskolás voltam (10 éves).

Sajnos valóban nem voltam szép kislány, akkor is láttam, meg visszatekintve is, de nem hiszem, hogy jogos lenne ez alapján kivételezni már kicsi korban, arra hivatkozva, hogy a felnőttek világában sem lesz ez másképp, jobb idejében felkészíteni a gyereket.

Akkor még volt erdei iskola (nem tudom, van-e még ilyen), ott egyik este ilyen kis táncos-zenés "bulit" szerveztek a tanáraink nekünk, gyerekeknek. Nagy szó volt, hogy egészen este nyolcig tartott.

Felvettem a szoknyámat meg a virágos blúzomat (nem nagyon voltak szép ruháim, nem álltunk jól), és gondoltam, hogy most én is milyen csinos vagyok.

Persze egész este senki nem kért fel, én meg szomorú voltam. Amikor a tanítónéni megkérdezte, mit ülök a sarokban, és én megmondtam, mert velem nem akar senki táncolni, bezzeg a Szandival (osztályszépe) akarnak.

Ezt a reakciót kaptam: "És meg vagy lepve? Nézz magadra, aztán nézz a Szandira. Mit akarsz, mégis, mit csináljak? Ha megmondom a fiúknak, hogy kérjenek fel, csak szánalmasabbnak fogod magad érezni, és igazad is lesz. Ez a felnőtteknél is így működik. Aki szép, annak vannak bizonyos előnyei az életben. Majd megszokod."

De máskor is volt már, hogy sírtam mert csúfoltak (ekkor konkrétan 8 éves voltam), és a tanítónéni lekiabált, hogy "igazuk van, tényleg az vagy, ha bőgsz, akkor meg még rondább, csúnya piros orral."

Már felnőtt vagyok, de valahogy most sem tudok ezen nevetni visszagondolva. Ugyanúgy nem tartom ezt jó módszernek, vagy életre való felkészítésnek.

(Az említett szép lánnyal nem volt semmi bajom, elismertem/elismerem, hogy szép. Keresett modell lett belőle azóta külföldön)

24N