Szép lányok! Ti hogyan kezelitek az igazán aljas női irigységet?

Fogalmam sincs, hogy egyáltalán szépnek számítok-e, 😕 de a lényeg, hogy rendesen adok magamra, és rengetegen megjegyzik, hogy dekoratívabb vagyok a nagyátlagnál. 😄

Tipikusan az a személy vagyok, akinek különösen színes, és nem hétköznapi egyénisége van, és ezt szeretem kifelé is mutatni.

Pl. Nem szégyellek felvenni egy ultramini ruhát harisnyával és csizmával még nyáron sem.

Régebben boldog-boldogtalan véleményére adtam. Bárki beszólt, vagy megjegyzett valamit a külsőmmel kapcsolatban, és azonnal megkérdőjeleztem magamban, hogy egyáltalán jól nézek ki?! És éppen ezért nem is nagyon vállalkoztam arra, hogy felvállalják az egyéniségek, inkább a környezetemben való beolvadásra törekedtem, ami eléggé befeszített, így visszahúzódó lettem, és mivel a saját személyiségem helyett egy aranyos kis szendeszűz lánykát mutattam a külvilág felé, nem is kötöttem életre szóló barátságokat pont akkor, amikor a legjobb időben voltam.

De rájöttem, hogy nem velem van a baj. A stílusom, a testi adottágaim a belső világom részei, és ha valakinek ez nem tetszik, akkor én sem veszem a szívemre, mert azt csak annyit jelent, hogy nem szimpatizáluk egymással, vagy csak éppen irigykedik valamiért. Ha bárki kezdeményezni akar, akkor a külsőmmel együtt fogadjanak el.

Ha ezt te is megérted, akkor soha többé nem fogsz ilyen dolgokon filozofálni. Sajnos mindig is voltak/lesznek olyan emberek, akik az idióta sztereotípiáikkal vannak elfoglalva, és a szemükben egy dekoratív lány csak és kizárólag buta, egoista és felszínes lehet, pedig ez egyáltalán nem így van.

Nem egy osztálytársam volt, aki egész gimnáziumban eljátszotta a tipikus “nomakeup” stréber kislányt, de számos embernek tett keresztbe az évek során, és ritka unszimpatikus személy volt. Minden aljasságát csak úgy tudta megúszni, hogy mindent titokba csinált, és nem győzött nyalizni a tanároknak. Na...ez az, ami nekem soha nem ment.

Mindenkivel udvarias voltam mindig, 12 éven keresztül példamutató volt a magatartásom, de mivel nekem az önálló gondolataim mindig is fontosabbak voltak, mint egy tantermi sztereotíp, nem feltétlenül valós ideológia, amit mindenkire rá akartak húzni, így engem nem tudtak beskatulyázni.

Nekem is volt egy ilyen tanárom, aki minden órán beszólogatott, meg elmondta, hogy meg fogok bukni érettségin, már ha egyáltalán eljutok odáig, stb. Pedig nem adtam okot arra, hogy ilyen legyen velem, tipikus stréber voltam, aki csendben ült minden órán és jegyzetelt..

De oldalakat mesélhetnék még más emberekről (főleg nőkről), akik már abban a pillanatban bunkóztak velem, amikor megláttak, pedig nemhogy szép nem vagyok, de még átlagos sem...Szóval attól még, hogy valaki lekezelően bánik veled, ne hidd, hogy azért van, mert irigy rád :D Kb. oviban, általános iskolában tudom, hogy nagy "divat" a szülőknél, hogy amikor az édes kicsikéjük elmeséli, hogy "XY-ka az osztályból azt mondta, csúnya vagyoook", azt válaszolják rá, hogy "Biztos irigy rád", de idősebb korra már illene kinőni ezt a gondolkodásmódot szerintem.