Tényleg szégyen, ha valaki nem dolgozik az egyetem mellett?

Nappalin tanulok, most zárom az első félévem. (Nem büfészak) A család támogat havonta egy fix összeggel. Abból fizetem a kolit, a kaját, a jegyzeteket és ha marad, akkor azt arra használom fel amire akarom. Félév eleje óta két olyan lánnyal vagyok egy szobában, akik mindketten dolgoznak és lenéznek emiatt. Tudtam, hogy nem túl ideális a családi hátterük, ezért soha sem dicsekedtem semmivel, ők meg lassan elkezdtek mérgezni, amíg nem éreztem magam teljesen jelentéktelennek. :(

Pl. Ötössel csináltam meg a negyedéves zh-t egy olyan tárgyból, amin a legtöbben a kettesnek is örülnek. Ezért én keményen tanultam, de fizettem is egy felsőbb évesnek, hogy tanítson. Szerettem volna egy kicsit örülni, boldog lenni, de a szobában már röpködtek a megjegyzések, hogy "ha én is fizethetnék valakinek a korepért.... ", "Mikor tanultál? Jah, nem láttam mert épp a spárban voltam kasszás" ..... mindentől elvették a kedvem. Egyszer hó végén maradt egy kis plusz pénzem, jön a hideg idő, a téli cipőm meg már tavaly is rongyos volt, így vettem egyet. Komolyan azon gondolkoztam hogy kiszedem a dobozából és a táskámba rejtve viszem fel, de végül nem tettem meg. Együtt röhögtek rajtam, hogy "apuci tudja, hogy cipőre költöd a pénzét?"

Aztán idővel találkoztam másokkal is, akikkel tudtam beszélgetni, és rájöttem hogy vannak még rajtam kívül is olyanok akik "csak" tanulnak. Összebarátkoztam velük és a lehető legkevesebbet vagyok már a szobánkban. Persze erre is meg van megjegyzés.

"Velünk már szóba sem áll, gazdag csak gazdaggal barátkozik....", "Az istennő éppen felmegy az Olimposra"

Várom már hogy túl legyek a vizsgaidőszakon. Utána otthon lehetek és egy ideig nem látom őket. De már gyomorgörcsöm van.a tavaszi félévtől. :(