Nektek szóltak be nagyon megalázóan vagy sértően tanárok?

Nálunk anno középiskolában végig ilyen bunkók voltak a tanárok, szinte mind.

Sajnos a főiskolán is nagyon sokat megengedtek maguknak. Utána egy felnőtt oktatáson (adószakértő) már szabályosan csodálkoztam, hogy ilyen kulturált, normális hangnemben is lehet tárgyalni egy "tanulóval".

Én már lazán leosztom az ilyeneket :) méghozzá csakis tegezve. Legyen az főorvos, kamionos oktató vagy akár rendőr.

Egy csomó ideig úgy gondoltam, hogy tisztelet meg stb, aztán rájöttem, hogy ezeket nekem, higgadt, ügyvédszerűen vitázó, opcionálisan csúnyán néző férfiembernek kell lelőnöm mert akkor az utánam jövő ügyfeleikkel óvatosabbak lehetnek. Nem önhype csak mocskosul nem tud szabadulni ha nekiállok vele valós erényekről csacsogni. Aztán teszem ezt jól időzítve, mikor már egy jó ideje színleltem a behódoltat és a memóriámban van a komplett ember. Általában egyenes úton ordibálásba szoktak menekülni aztán mikor vége akkor jön a hosszú csend és pár nap múlva már egy más, jobb embert látok a szemükben. Ennyi, ha menne neked is akkor állj ki, ne magadért hanem az érzékeny társaidért..

"Nektek szóltak be nagyon megalázóan vagy sértően tanárok?" Igen

Érettségi banketten ültem két lánnyal és a biológia tanárral, odajön az ofő (akin látszott, hogy teljesen józan, nem itta le magát),állt mellettünk, hallgatta, ahogy beszélgetünk (leginkább egyetemmel kapcsolatos dolgokról), néha hozzászólt a csevelyhez, majd egyszerre, nem is a témához kapcsolódva rám néz és a többiek füle hallatára azt modja "Egy korodbeli lánynak nem kéne már szűznek lennie".

Emlékszem, a biológia tanárnő pislogott, a két lány meredt maga elé megrökönyödve, az egyik hebegett valamit, én néztem a szájamat tátva, az ofő várt egy kicsit, majd elment.

Amúgy egy rendes ember volt, aki értett ahhoz, amit tanított és imádta is, nagyon jól át tudta adni a tudását a diákjainak és nem mászott bele mások életébe, de mindig tudta, hol és mikor kell beleavatkozni. A tanulók dolgait diszkréten kezelte. Nem kivételezett senkivel és igazságos volt. Nem mellesleg úgy vágta le már kilencedikben, hogy velem mi a szitu magánéletileg, hogy egy kukkot nem mondtam. Nem értem, miért tette ezt a banketten.

Utolsó, sajnálom, elég kellemetlen lehetett a helyzet. :/

Mint pedagógus, annyit fűznék hozzá, hogy mi is csak emberek vagyunk és néha szaladnak ki ostobaságok a szánkon.

Mikor közoktatásban tanítottam (jó pár éve nyelviskolázom már, az egészen más), nagyon kellett ügyelnem arra, mit mondok, hogy öltözöm, hogy szólalok meg, milyen hangnemben stb. A gyerekek/fiatalok mindent észrevesznek és megjegyeznek.

Erre mindig igyekeztem nagyon figyelni, hogy ne bántsak meg szóval diákokat, mivel tudom, hogy bennem is mély nyomokat hagyott minden ilyen elejtett félmondat. Attól még lehet, hogy egyik-másik diákom említene valamit, amit mondtam és neki rosszul esett.

"Mint pedagógus, annyit fűznék hozzá..." - nagyon szépen köszönöm, hogy ezeket leírtad! Nekem is bele kell gondolnom abba, hogy az osztályfőnök is egy ember, hibázni, illetlen megjegyzést elejteni, stb. pedig emberi dolog.

Tényleg hasznos, hogy erre így rávilágítottál; és szerintem nem csak nekem, de sokaknak a Gyakori kérdések felhasználói között. Ezért is adtam a hozzászólásodra egy zöld kezet.

A szerencse ennél az incidensnél, hogy a megrökönyödés miatt maradt megbennem, DE ellenszenv nem alakult ki; mivel a tanár tényleg remek volt.

Igen, rengetegszer. Általánosban az osztélyfőnököm rendszeresen alázott meg úgy hogy szóvá tette a külsőmet (soványság, pattanások, túl nagy, láthatóan másokról örökölt ruhák). Gimiben szintén az oszi kötött bele a súlyomba, anorexiásnak nevezett, az angoltanárom pedig a hajszínemért (fekete) nem volt oda és emiatt random beírt pár egyest. Egyetemen 2 tanár szólt csak be és érdekes módon mindkettő fizikát tanított (ja amúgy a gimis oszim is). Az egyiknél megbuktam elsőben, mert egy online feladatsort nem tudtam időben leadni mert kórházba kerültem, aztán következő évben amikor meglátott, közölte hogy ne aggódjak, aki ilyen hülye mint én, az idén is meg fog bukni. Amúgy átmentem. A másik fickó mesterképzésen talált meg, egyetlen előadásáról késtem 5 percet mert munkából jöttem és nem értem el a buszt, szóbelin rákérdezett és amikor megtudta hogy dolgozok, elkezdett ócsárolni hogy döntsem el hogy tanulni vagy dolgozni akarok-e, meg amúgy is mit keresek egyetemen ha nincs rá pénzem. Köpni-nyelni nem tudtam. Következő évben más tanárnál simán meglett a tárgy. Plusz egyszer bementem anat szóbelire és azért nem engedett tételt húzni a tanár, mert nem magassarkú volt rajtam, hanem balerinacipő. 2 nap múlva elmentem magassarkúban és átmentem 4-essel.

Én azt mondom, hogy egy tanárnak semmi köze a diák magánéletéhez, az ő vagy a szülei anyagi helyzetéhez és ha tudja/látja is, nem elfogadható erről megjegyzéseket tenni, pláne mindenki előtt. Ahogy tapasztaltam, ezeknek a tanároknak valami hiányzott az életéből és a saját kudarcaikat próbálták egyensúlyozni azzal, hogy a diákokat csesztették olyan dolgok miatt, amikhez semmi közük.