Szeretitek/szerettétek suliban a mikulásra ajándékozást?
Én már nem vagyok sulis, csak eszembe jutott, hogy olyan rossz emlék ez nekem. Általános iskolában és gimiben sem volt semmi értelme. A nevek kihúzása után sokan elmondták egyből hogy kit húztak ki, volt akik cserélgettek. Volt hogy olyan embernek kellett vásárolnom akivel 2 mondatot nem beszéltem, azt sem tudtam mit szeret. Verset nem tudtam írni, max jellemzést. Mindig olyan kínos volt számomra. Én úgy láttam hogy csak ránk volt erőltetve akkoriban.
Ti hogy vagytok/ voltatok ezzel?
Nálunk sem volt semmi ilyen problémázás. Senki se fujjogott, és nem tudok róla, hogy valakik cserélgették volna a neveket. Az árat is többnyire betartotta mindenki, legalábbis és soha nem kaptam rosszabb csomagot, mint amilyet adtam, pedig számomra semleges emberek húzták a nevemet mindig. A kihúzott emberről nem kellett mondani semmit, csak átadni a csomagot. És nem órák után volt, hanem osztályfőnöki órán. Mindenki eldönthette, ott eszi-e meg, vagy hazaviszi.
Úgyhogy én nem utáltam. Örültem a csokinak. Lehet engem is nullára pontozni.
Én szerettem, de mi nem Mikulásra, hanem téli szünet előtti utolsó napra vittük az ajándékokat és így Karácsonyi húzásnak hívtuk.
Mindig izgatott voltam, hogy kit húzok. Jöttek a már laza napok és imádtam, hogy egyik semmittevős hétnek a végén nem kellett magolnom, elmentem és az alapján, amiket megtudtam a húzott személyről, boltról boltra jártam, mire megtaláltam a neki való ajándékot.
Szerettem megírni a kis versikét, humoros formában, amiből ki kellett találni, hogy kit húztam.
Gyakran poénosra vettem a figurát (pl 10 csomagolópapírral csomagoltam egy üres dobozt, amiben egy papírfecni volt "bocsi" felirattal, majd, amikor ezt a húzottam is olvasta, akkor átadtam neki az igazi ajándékát) és imádtam kitalálni évente az új poénokat.
Mindig izgatott voltam ajándékozásnál, hogy ki húzhatott engem.
Szerettem látni a húzottam arcát, ahogy megnézi, mit kapott.
Én ezt nem csak gimiben, de munkahelyen is így élvezem :)
Azért jó olvasni hogy vannak pozitív tapasztalatok is. Örülök neki. :)
Nálunk nincs ilyen a munkahelyen mert én vagyok ott meg a főnök :D Nem nagy cég. Bár én nem is bánom.
Jó hogy ilyen sokan írtatok!! És senkit nem pontoztam le.
Nincs értelme. Utáltam.
Az óra utáni szünetben mindenki tudta, ki kit húzott. Az ajándékozás napján azt is, hogy mit fog kapni.
Jobb esetben kihúzott valaki akinek semleges vagy és lepasszolta az ajándékozást az anyjának aki (szintén jobb esetben) betartva a keretet vett pár normális csokit. Rosszabb esetben kapsz valami olcsó vackot és fél kiló ótvar bevonómasszát ami méltón tükrözi a karácsony szellemiségét...
Anyámék munkahelyén lévőt is imádom, megveszik a saját ajándékuk, odaadják a másiknak és meglepődnek milyen szépen becsomagolta azt az ajándékozó.
Mi elég àrtatlankàk voltubk. Kb olyan izgatottak mint oviban es semmiféle utalkozas soha nem volt amiket itt olvasok.
Talan nagyon nem mindegy a korosztaly.
En vmi sprayt kaptam kisebb edessèggel, es ma is érzem az illatàt ha eszembe jut. Akkoriban az menö volt :)
Es olyan karacsonyos ünnepi filing volt a suliban is.
Es szoval olyan gyermekien boldog.
Fúh, milyen sz.rság volt ez is...
Én mindíg megadtam a módját, jól telipakoltam jó minőségű finomságokkal, én meg általában valami kis vacakokat kaptam.
Ez a jellemzéses dolog már nem rémlik, csak hogy nevet kellett húzni. Érdekes módon a tanárnő nevét a seggnyaló diákok közül húzta ki mindig valaki, illetve a tanártól mindig azok kaptak. Sosem a csóró átlag jóska.
Azt hozzátenném, nálunk nem volt ár megbeszélve, sem az, hogy mi legyen benne, teljesen ránk volt bízva. Ez még a 80-as években volt, ált. suli.
#19voltam
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!