Szeretitek/szerettétek suliban a mikulásra ajándékozást?

Én utáltam, egyrészt mert sokszor béna édességeket kaptam, amiket utáltam, ahogy szerintem az emberek 99%-a is. Meg én próbáltam kitenni magamért, akárkit is húztam, mások meg kiszúrták a szemem egy olyan csomaggal, amiben volt egy tábla csoki, 1 mandarin meg 5 szem mogyoró és jó napot.

Nem azt vártam, hogy ilyen méregdrága bombonokat meg svájci csokit meg ilyesmit ajándékozzanak nekem, csak egyrészt meg volt adva egy keret, kb 1500 ft azt hiszem, hogy kb. annyit költsünk rá, amit én be is tartottam, néha még picit túl is mentem rajta, viszont akik engem húztak, azok általában még fele ennyit se bírtak rászánni. Másrészt én is volt, hogy olyan embert húztam ki, akit kifejezetten nem kedveltem, mégse húztam a számat, meg kezdtem el szidni az illetőt, mintha ő tehetne arról, hogy pontosan az ő nevét húztam ki 30 cetli közül, és még neki is próbáltam olyan csokikat, édességeket a csomagjába tenni, amiket a legtöbb ember azért szeret, szóval nagy eséllyel ő is tud majd enni belőle..Engem viszont páran utáltak az osztályban és valamiért 4 alkalomból 3x közülük húztak ki és mindig hallottam, ahogy mondják egymásnak, hogy "jajj, fuujjj, xy-t húztam", "uhh sajnállak"

Aztán egyik évben felvetődött, hogy akkor megint csináljunk ilyen ajándékozást és mondtam az ofőnek+az osztálynak, hogy amúgy szerintem az osztálycsoportba mindenki leírhatná, milyen csokikat, édességeket NEM szeret, esetleg van-e olyan, amire allergiás (mert egyik barátnőm pl. mogyoróallergiás volt és mindig panaszkodott hogy ilyen mogyorós csokikat adtak neki), hogy aki őt húzta, tudja, mit ne rakjon a csomagba semmiképp sem. Persze mindenki leszavazta, mert nem bírtak. Tuti, ha valaki más mondta volna, mindenki oda meg vossza lett volna az ötlettől, de mindegy :D Aztán megtörtént az ajándékozás és egy csomóan ott panaszkodtak utána, hogy olyan dolgokat kaptak, amiket nem szeretnek..

Meg ott volt az osztályfőnök f4szsága is, miszerint mondani kell legalább 4-5 mondatot arról, akit húztunk. De most mit mondjunk egy olyan emberről, akivel 4. éve egy db szót nem beszéltünk köszönésen kívül? :D

Meg nekem ahhoz sem igazán fűlt a fogam, hogy nem mehettem haza tanítás után, hanem még délután 4-5-ig ott kellett maradni megenni a kis kekszikéket meg jópofizni azokkal, akik egyébként az év összes többi napján szidtak és próbáltak ott alám tenni, ahol csak tudtak.

Szóval én gyűlöltem és feleslegesnek tartottam, de ennek az osztályom volt az oka. Ha visszamehetnék az időben, tuti megmondanám az osztályfőnöknek, hogy én egy forintot se akarok azokra a gyökerekre áldozni.

Nagyon utáltam. Egy ilyen sokkal jobban lefárasztott agyilag/lelkileg, mint egy kemény matek óra. Erőltetett baromság volt, léleknyomorító.

Én csak azt nem tudom, hogy ezt ki erőlteti? Az ofő általában? Vagy azt jó lenne tudni, hogy egy osztályból kb. hány százalék az, aki tényleg akarja?

(A másik, hogy a háttérben ment a nevek csereberéje, nyilván nem véletlenül. Nálunk amúgy is nulla osztályközösség volt.)

Én is világ életemben úgy voltam vele, hogy inkább lennék bent plusz egy kemény hetet vagy írnék dolgozatokat, csak ne lenne ez a hülye húzgálás, ajándékozás.

Egyetlen pozitív élményem, mikor általánosban az osztályfőnökünk húzott és a gyerekével kiíratott egy CD-t alap játékokkal, akkor ismerkedtem meg a Doom, Duka Nukem, Carmageddon, Starcraft, Motral Combat és GTA játékokkal.

De ezt leszámítva erőltetett az egész.

Utáltam.

Már eleve kínos volt, amikor egyesek fanyalogtak, hogy kit húztak -idézve az egyik előző hozzászólót-, mintha az az illető tehetett volna róla.

Én többnyire mindig sz*r dolgokat kaptam. A mikulásozás még hagyján, hiszen arra a legtöbben csokit kaptak, viszont az osztálykarácsonyt tényleg ki nem állhattam. Felsorolok pár "élményt":

Például alsóban valamikor egy félig elhasznált tusfürdőt kaptam szakadt borostasakban. Ennyi. A tusfürdőre még egy hajszál is rá volt ragadva, tehát abszolút igénytelen volt. Felsőben meg egy használt mini plüssállatot kaptam egy szelet csokival, amit előző szünetben vett a srác a büfében, és még az árát is rajta hagyta. Tehát költött vagy 110 forintot, amikor 1500-as érték volt megszabva. Gyerekként persze nagyon rosszul esett és sokan sajnálkoztak is a helyzetemen. Meg persze nem volt egy szuper érzés látni, hogy mások bontogatják ki a fullos csomagokat a legjobb csokikkal meg ötletes ajándékokkal. Valaki azzal vigasztalt, hogy a szándék a fontos. De milyen szándék? Hiszen kötelező volt.

Utána meg egy olyan csaj húzott, aki utált engem ok nélkül, mert csendes voltam, neki meg borderline személyiségzavara volt, szóval hol ilyen, hol olyan volt a viselkedése, magyarul teljesen kiszámíthatatlan. El is cserélt engem valaki másra, de még örültem is neki, mert nem akartam hozzászólni se.

Egyszer meg egy fiú (akinek bejöttem) szivatgatott, hogy vegyek neki szemüvegtokot (nem volt szemüveges), én meg komolyan rákérdeztem, hogy tényleg azt akarja-e. Igennel válaszolt, így megvetettem anyukámmal a drága, márkás tokot. Erre az ajándékozás napján kiröhögött, és mondta, hogy végig csak hülyített ezzel. Hát marha jó érzés volt, hogy anyám rászánta a pénzt egy számára használhatatlan tárgyra. De hát, így járt a gyerek.

Szóval szerintem nem kellene erőltetni ezt a baromságot... Álszentség. Ettől nem lesz jobb az osztályközösség. Ráadásul gondoljunk bele: Vannak gyerekek, akik nehéz körülmények között élnek. Akkor az ő édesanyjuk adjon ki 1500-2000 Ft-ot ajándékért és csokiért egy (rosszabb esetben) idegen gyerek miatt, amikor lehet, hogy a napi megélhetés is gondot okoz nekik? Ha rosszul jár, mint pl. én, akkor nem is kapja vissza a másiktól az egészet, hiszen sokan magasról tesznek rá, ha nem a haverjukat húzták.

Beszüntetném.