Nem szomorú, hogy valaki azért nem tanulhat tovább, mert nincs pénze hogy albérletet fizessen egy egyetemi városban?

De, elég szomorú. Viszont erre van a diákmunka meg a diákhitel. Nem mindenkit pumpolnak otthonról, mégis megoldják. Az első évet kell kihúzni, aztán később tanulmányi átlag alapján már lehet kapni ösztöndíjat és kolit is.

De szomorú és amúgy ez tényleg egy létező dolog, nem vicc. Nekem több ismerősöm is így járt. Az egy nagyon szép gondolat, hogy "hát de van koli is", csak az a nem mindegy, hogy mennyi a férőhely. A legtöbb esetben nem bővítik a kolikat, szóval még mindig a régi számoknak megfelelő férőhely van, miközben a hallgatók száma megnőtt. Emiatt elég szigorúak a bekerülési feltételek és inkább a szoviális helyzeten múlik (legalábbis nálunk nem foglalkoznak a tanulmányi eredményekkel, nagyon nagyon keveset számít). Leginkább az szívja meg, aki átlagos szociális háttérrel rendelkezik, mert azt nem engedheti meg magának, hogy albérletet fizessen, de ahhoz pedig nem elég rászoruló, hogy kolit kapjon. Én is csak később jutottam kolihoz (szoc+tanulmányi+közösségi pontok alapján, szóval kb. meg kellett érte döglenem), mert nagyon kevés szoc. pontom volt (átlagos keresetű szülők, együtt nevelnek, nincsne testvérem, nincsen betegségem stb., stb.) és addig mi szerencsére meg tudtuk oldani a szállást, de bizony volt olyan barátom aki emiatt nem tudta elkezdeni az egyetemet. Az ösztöndíjak meg aztán ugyanez a kategória... Én nem vagyok elég rászoruló, szóval szociális alapon nem kaphatok semmit, a tanulmányi ösztöndíjak pedig nem sok mindent fedeznek... Nyilván ez is egyetem- és szakfüggő, de azért nem gondolnám, hogy olyan gyakori lenne, hogy mondjuk több százezres ösztöndíjakat osztogatnának.

A büfészak csak az alsó 50-99% számára büfészak, a jók vígan megélnek belőle. Ha elhivatottság alapján választasz és nem vagy tökfej, akkor főnyereményt választottál. Ennek tükrében dönts, mit adnál bele!