10 éves osztálytalálkozón nagyon gáz egykori tanárunk szemére vetni egy régi sérelmet?

Barátnődet olyan szinten alázta és annyi fájdalmat okozott neki, hogy az eltelt évek alatt sem múlt el a keserűség. Az ilyen tanárnak mindig van valaki, akit kinéz magának, ebben éli ki magát, alkalmatlan erre a pályára.

Én nem sajnálom őt, valaki végre megmondta neki, mennyire helytelen, amit művel.

Ráadásul azt mondod, a barátnőd kultúráltan közölte a mondandóját, tehát az "eldurvulásban" a tanár tevékeny részt vállalt.

Az egész a tanár szégyene, nem az exdiáké. Remélem voltak még ott más tanárok is, és elmondják majd minden kollégának, milyen emberrel dolgoznak együtt. Egy normális tanári közösség kiközösítené az ilyet.

#12 Kérdező, annyira éreztem... :D :D

Azért meg kell jegyeznem, hogy a kamaszkor egy nagyon érzékeny szakasz az ember életében, és ami ilyenkor történik, az bizony el nem múló nyomot hagy. Nem tudom, az eset hányadik osztályban történt, de ha az egyetemi felvételi pontszámot lerontotta az a magyar jegy (tudtommal osztályozó vizsgán hármasnál jobbat nem lehet kapni, akkor sem, ha valaki brillírozik), és emiatt nem jutott be a leányzó esetleg olyan szakra, ahová szeretett volna, az tényleg nagyon szomorú dolog. Bennem is élénken élnek még a magyarórák nyomaszó emlékei, pedig 34 éves leszek lassan - mondjuk veszekedni nem fogok a tanárnővel, inkább nem megyek el az osztálytalálkozóra. Annál is inkább, hogy a brilliáns matematika tanárom sajnos már nem él, pedig vele nagyon szívesen beszélgettem volna egy kicsit felnőttként. Egyébként aneszt-intenzíves orvos lettem, de most készülök beiratkozni matematikus szakra. Ebből is látszik, milyen maradandó hatással van egy-egy tanár személyiség egy alakulóban lévő, cseperedő emberre.

Csatlakozom az utóbbi hozzászólókhoz, szerintem sem baj, hogy kiadta magából a barátnőd azt, ami bántotta. És egyetértek, sajnos ha valaki felnőtt létére egy gyereknél nem tud elvonatkoztatni a személyes ellenszenvétől, akko bizony nem való pedagógusnak.

Most már mindketten felnőtt emberek, nincs alá-felé rendeltségi viszony kettejük között (bár megjegyzem, akkor sem kellett volna annak lennie), az, hogy nem sikerült indulatok nélkül megbeszélni az ügyet, kár, de ha barátnőd úgy érezte, ki kell mondania, akkor jó, hogy meg is tette.

A barátnőd hogy érzi magát egyébként ezután?

Számomra az az érdekes, hogy lelkiismeret-furdalásod van. Persze tudom, hogy az ember az ilyen találkozókon visszalényegül abba a szerepbe, amit az adott közösségben betöltött, de ti már mind felnőttek vagytok, nem tartoztok felelősséggel egymás tetteiért, véleményéért, és semmiképpen nem tartoztok „feltétlen tisztelettel” egy tanár felé (pláne, ha nem is érdemli meg).

Azért bukott meg anno a barátnőd, mert nem tanult. Csak ráhúzta a dolgot a konfliktusra a tanárral, mert könnyebb másra mindig rákenni a felelősséget. Még kapóra is jött neki a konfliktus a tanárral, mert így rá tudta mire hárítani a bukás okát.

A bukás az ugyanis nem úgy működik, hogy a tanárt a személyes érzelmei befolyásolják. Ott volt az osztályfőnök, ott voltak más tanárok, pl. a bukásokat meg szokták beszélni tanári értekezleteken, olyankor más tanárok, de még az igazgató is beleszólhat abba, hogy miért bukik meg valaki, ilyenkor a tanárnak rendesen kell indokolni. Ha eljutott odáig a dolog, hogy a tanár megbuktatta, akkor abban a többi tanár rábólintása is benne van, azaz a többi tanár is azon az állásponton volt, hogy a lány nem tanult, tehát bukjon meg (csak azért mondom ezt, mert ha tényleg olyan van, hogy valakit érdemtelenül buktatnak meg, akkor az ilyen dolgokból komoly viták szoktak keletkezni a tanáriban). Nagyon valószínű, hogy ez az igazság. Ha megbukott, akkor azért bukott meg, mert nem tanult, és ehhez a tanárok a nevüket adták. A többit meg csak bebeszélte magának, hogy nyilván azért bukott meg, mert konfliktusba keveredett a tanárral, és a tanár így vezette ezt le rajta. Jah, persze.

Most meg az osztálytalálkozón aljas módon a tanár orra alá dörgöli a régi vélt sérelmeit, elrontva ezzel a többiek osztálytalálkozóját. Szép kis barátnőd van, mondhatom. Önelégült, nárcisztikus személyiség, aki minden baját másra hárítja, nem vállalja a felelősséget semmiért. Csak az ilyen emberek képesek ilyen módon viselkedni, mások évfordulóját ilyen tapintatlan, önző módon tönkretenni. A tanár nyilván felháborodott - jogosan - ezen a viselkedésen, mire a barátnőd elkezdett kiabálni stb. Teljesen normális volt a tanártól, hogy vette a kalapot-kabátot és elment.

18-as, te egy nagyon szerencsés flótás vagy, hogy csak jellemes tanárokkal hozott össze a sors, vagy teljesen elvakult tekintélyelvű valaki, aki szerint a „feljebbvalók” csak szépek és jók lehetnek, de legfőképp mindig igazuk van.

Anno egy elitgimibe jártam, ahol elsőben több bukott társunk is volt. Érdekes módon mindnyájukat ugyanaz a tanár buktatta meg ugyanabból a tárgyból (aki egyben az osztályfőnökük is volt). Mivel kivétel nélkül nagyon értelmes gyerekekről volt szó (lányok és fiúk vegyesen, és nem egy „bűnbanda” vagy ilyesmi, mielőtt felveti valaki :)), nagyon meglepőnek találtuk, hogy vajon ez hogyan történhetett meg. A képlet nem volt bonyolult, az a tanár (aki egyébként valóban egy görény volt) nem akarta őket az osztályába valamiért, és a pótvizsgán is megvágta őket, pedig sejthetitek, hogy arra igencsak készültek. De mesélhetném azt is, hogy engem az érettségin akart meghúzni egy tanárnőm, aki pikkelt rám… érdekes, hogy minden másból ötöst tudtam szerezni, de ő olyanokat és addig kérdezgetett, hogy azt hittem, megbukok – végül átengedtek, de pl. ebben a szituban nem biztos, hogy sokat segített, hogy egy másik tanárom, akivel jóban voltam, ők viszont egymással nem, segíteni próbált.

A tanárok nem szentek, és nem is okosabbak, hanem ugyanolyan emberek, mint bárki, ezért köztük is ugyanolyan arányban fordulhatnak elő rosszindulatúak. És hogy a tanárikban mi folyik úgy általában, azt meg hagyjuk. :)