Tenyleg a drogok vilagaba menekulnek a sikertelenseg elol?

Évekkel ezelőtt kifejtettem a véleményem hasonló témában.

Pont ugyanezen gondolkoztam, hogy egyrészt mennyire elszomorító, hogy a legtöbb sikertelen ismerősöm már fiatalon úgy állt az élethez, hogy "most élvezzük ki mert utána csak a munka lesz". Mintha 20-25 éves kor felett megállna az élet.

Másrészt a tanári pályával kapcsolatban is elszomorított mindig, hogy alulfizetett, életunt, motiválatlan emberek nevelik a gyerekeket. Nem elég, hogy a szülők teletömik a fejüket a saját sikertelenségükből fakadó torzult nézetekkel, ahol mindenki hibás csak ők nem. Hanem még a tanárok is csak panaszkodnak.

Emlékszem már általános meg középiskolában is azt emlegették nekünk a tanárok, hogy milyen rosszul keresnek. De hasonló a helyzet minden állami szervnél. Vasút, tűzoltóság, rendőrség. Vagy egyetemen is az volt, hogy "úgysem lesz munkátok" mert a válság miatti borúlátását hangoztatta az összes oktató.

Ettől függetlenül, tény, hogy a jelenlegi helyzet szar.

#1-hez szólva: nekem is furcsa, hogy rengetegen 25 fölött már a nosztalgiának élnek.

Mintha az lenne a határ, ami után már csak a punnyadás jön.