A felnőtt élet már mindig ilyen lesz? Kudarc, nehézség, gyász, sikertelenség?
Számomra tele van fájdalommal, stresszel, erőn felüli küzdelmekkel. Semmi se sikerül elsőre, sőt, még másodikra sem.
Rengeteg haláleset történt a környezetemben, az ötéves érettségi találkozón már nem volt teljes a létszám, barátnőm is hunyt el. (Munkatársam fiának egy osztálytársa is pl, 11 éves kislány...)
Egészségileg nem vagyok teljesen rendben (na nem mintha a többi ember rendben lenne a környezetemben) - igazából 3 féle gyógyszert kellene szednem legalább.
Karrierileg romokban, utálom a munkámat és azért küzdök, hogy egy stabil és szerethető munkám legyen, amit esetleg majd élvezek is. Fogalmam sincs, mit szeretnék, hónapok óta nem sikerül váltanom, feleslegesnek tűnő tanfolyamokon vagyok túl.
A szabadságom fogy a tanfolyamokra, állásinterjúkra, eü dolgokra.
A spórolt pénzem fogy fogászatra, tanfolyamokra, csak kis része "luxusra".
Pasik terén egy rakás szerencsétlenség vagyok (na nem azért, sajnos tény, hogy nagyrészt miattam és sejtem is, mik miatt...).
Minden több körös az életemben, mindent többedjére vagy egyáltalán nem sikerül elintézni.
Pl. fogászati "komplikáció", nem várt esemény -> többszázezret gyűjtök, hogy megcsinálják -> nem sikerül tökéletesre.
Végre nyugalom lenne az életemben, erre majdnem kirúgják a közeli rokonomat (egymástól függünk, tehát ha kirúgják...)
Már ha jön egy megoldandó feladat vagy nehézség, nem is bízom benne, hogy könnyen sikerülhet megoldani, mert újabb nehézséget, anyagi veszteséget szül...
Miközben a környezetemből is szörnyűbbnél szörnyűbb melókat, pénzhiányt, súlyos krónikus betegségeket, halált látok/hallok.
Ez az élet?
Komolyan az a legnagyobb öröm, ha nem ázok meg, ha kisüt a nap, vagy ha rám mosolyognak? Siker, (viszonylagos) egészség, az álmok egy részének félig valóra válása, boldog párkapcsolat sose lesz? Vagy olyan, hogy ne kelljen gyászolnom egy ideig?
válasza: válasza:Annál nagyobb pozitívum nincs, hogy rám mosolyogtak stb, hidd el, ezeket is észre veszem, tavaly ezért nem lettem öngyilkos.
Fel lehet fogni úgy is, hogy jó totál egyedül is (egy családtag össz, szingliség), vagy hogy legalább van valamilyen munkám, hiába olyan rossz, hogy attól rossz kedvem van, hogy be kell menni.
Az egészségügyi gondjaimat fel lehet úgy is fogni, hogy legalább nem autoimmun betegség - bár anyajeggyel kapcsolatban úgy néz ki, nagy gáz van...
Néha tényleg feldob, ha arra gondolok, lehetne rosszabb.
Máskor meg arra gondolok, lehetne párkapcsolatom (egy boldog), egy elviselhető munkahelyem, kijöhetek havi tízezer forint plusszal és pár év eltelhetne gyász nélkül (12 éves korom óta nem ismeretlen nekem a rák, a kórház, a temetés, tehát így mondom ezt).
válasza:Úgy tűnik neked jobban kijár a "rossz" mint sok más embernek, pl. környezetem nagy részéhez képest.
De ezzel a kérdéssel mit szeretnél elérni?
Csak általános segítséget tudok adni:
-legyél emberek társaságában, építs emberi kapcsolatokat
-a nehézségek után jobban becsülöd a pozitívumokat
-vallási szempontból találd meg Istennel a kapcsolatot
Kb. ennyi, lehet lepontozni!
válasza:Kedves Kérdező!
Laksz valahol (!), tudsz írni (!!), van számítógéped (!!!), van neted (!!!!), és látsz is (!!!!!). És még válaszokat is kapsz. Ez a te napod.
"Számomra tele van fájdalommal" -míg ezt a fájdalmat spirituális értelemben meg nem nemesíted, maga alá temet és erőtlenné tesz -jó az neked?
"stresszel" miért nem választasz vmi stresszmenedzsment módszert, ami illik a természetedhez?
"erőn felüli küzdelmekkel" a reális célkijelölés a felnőttség egyik jele,
"Semmi se sikerül elsőre, sőt, még másodikra sem" ööö, a kisgyermek hányszor áll föl, mielőtt egy lépése is sikerül?
"Rengeteg haláleset történt a környezetemben, az ötéves érettségi találkozón már nem volt teljes a létszám, barátnőm is hunyt el. (Munkatársam fiának egy osztálytársa is pl, 11 éves kislány...)" Isten nyugtassa őket. Jung műveinek olvasása segít a halál értelmének felismerésében,
"Egészségileg nem vagyok teljesen rendben (na nem mintha a többi ember rendben lenne a környezetemben) - igazából 3 féle gyógyszert kellene szednem legalább" a mai orvostudomány szerint a betegségek mintegy 85%-ban pszichoszomatikus alapú. Ha a lelked rendbe teszed, vsz a tested is vele fog változni.
"Karrierileg romokban, utálom a munkámat és azért küzdök, hogy egy stabil és szerethető munkám legyen, amit esetleg majd élvezek is" nagyon jó, végre valami, amiben aktivitást mutatsz! Csak így tovább.
"Fogalmam sincs, mit szeretnék, hónapok óta nem sikerül váltanom," pedig most a munkaerőpiaci helyzet nem is rossz. Feltetted magadnak a kérdést, mit kellene máshogy csinálnod?
"feleslegesnek tűnő tanfolyamokon vagyok túl" lehet, hogy ezek hozzák meg a váltás lehetőségeit, ebbe belegondoltál már?
"A szabadságom fogy a tanfolyamokra, állásinterjúkra, eü dolgokra." Van munkahelyed, ahol kiadják a szabadságod, ez egy értékes kombináció. Fizetést is kapsz? Ne már! Nem lehetsz ekkora szerencsemalac!!! Kezdek irigy lenni...
"A spórolt pénzem fogy fogászatra, tanfolyamokra, csak kis része "luxusra" Neked van spórolt pénzed -hányan mondhatják el ezt magukról? Benned van igényesség, h rendben legyenek a fogaid, hányan mondhatják el ezt magukról? Neked telik "luxusra", hányan mondhatják el ezt magukról?
"Pasik terén egy rakás szerencsétlenség vagyok (na nem azért, sajnos tény, hogy nagyrészt miattam és sejtem is, mik miatt...)" bingó, felismerted a saját felelősségedet az eddigi "sikerteleségedben" Fogd fel úgy, hogy eddig érlelődtél, de majd most...! Egyébként jelzem, egy privátcunamit kapsz majd e kérdésed feltétele után.
"Minden több körös az életemben, mindent többedjére vagy egyáltalán nem sikerül elintézni." bátor vagy, haladsz előre, és van türelmed, le a kalappal előtted, kedves Kérdező.
"Pl. fogászati "komplikáció", nem várt esemény -> többszázezret gyűjtök, hogy megcsinálják -> nem sikerül tökéletesre." Ez nem a tökéletesség bolygója, de a beosztós természeted megbecsülést érdemel.
"Végre nyugalom lenne az életemben, erre majdnem kirúgják a közeli rokonomat (egymástól függünk, tehát ha kirúgják...)" hát, igen, az protekciónak vannak hátrányai is. Ill. ot a mindent eldöntő majdnem szócska is ott van a mondatodban. Tehát nem rúgták ki.
"Már ha jön egy megoldandó feladat vagy nehézség, nem is bízom benne, hogy könnyen sikerülhet megoldani, mert újabb nehézséget, anyagi veszteséget szül." legyen a te hited szerint! Megfelel neked ez a negatív hit?
"Miközben a környezetemből is szörnyűbbnél szörnyűbb melókat, pénzhiányt, súlyos krónikus betegségeket, halált látok/hallok." és ki kért meg, hogy ennek emocionális terhét vedd magadra? Aki terhét magadra vetted, annak az illetőnek jobb lett? Hát akkor?
"Ez az élet?" Eddig ez volt, ezután az lesz, amit megteremtsz magadnak.
"Komolyan az a legnagyobb öröm, ha nem ázok meg," jobb szárazon, mint nedvesen. Mikor adtál hálát azért legutoljára, amid van?
"ha kisüt a nap, vagy ha rám mosolyognak?" Te tudsz valamit, amit én nem. Hogy csinálod, hogy rád mosolyognak, rám meg nem? Igazán elárulhatnád. Léccilécci!
"Siker, (viszonylagos) egészség, az álmok egy részének félig valóra válása, boldog párkapcsolat sose lesz?" Már miért ne lehetne? Mi akadályoz meg benne, hogy máshogy éld az életed, mint eddig?
"Vagy olyan, hogy ne kelljen gyászolnom egy ideig?" Persze, két esetben A, ha elfogadod, hogy mindenki meghal, aki él. B, ha mindenkid meghal. Melyiket választod?
Látod, minden panaszodat meg lehet vizsgálni több szemszögből. Miért ragaszkodsz a legfájdalmasabb nézőpontokhoz? Szeretsz szenvedni? Nem? Bármikor abbahagyhatod.
Én szóltam.
1. Nagyon nem szeretem a hurráoptimista, mások szerint áloptimista hozzáállást.
Pont nem vigasztal, hogy van hol laknom, ha épp az egyetlen rokonommal gond van vagy ha hetek óta nem beszélgethettem senkivel az érzéseimről.
2. Rokonomat ki FOGJÁK rúgni vagy felmond, hadd ne menjek bele.
3. Aláírom, hogy a 2008-ashoz képest jobb az álláspiaci helyzet, de amúgy csapnivaló.
4. Szerinted miért írom, hogy felesleges tanfolyamok? Ugye sejted, hogy megpróbáltam elhelyezkedni bennük???
5. A kérdésben írtam, hogy örülhetnék hogy van egyáltalán munkám. Csak nem tudom, hogyan, mikor napi 9 órában unom halálra magam miközben a munkatársam következetesen tesz tönkre.
6. Lehet, hogy a betegség eredete pszichoszomatikus, attól még van. Van tapasztalat és hadd ne menjek bele ebbe se.
+.
Igen, tudom, hogy lehet örülni, hogy legalább van kaja (MÉG!), van munkahely stb, valahol talán örülök és ezért nem lettem öngyilkos.
Szerintem azonban könnyen belátható, hogy ettől nem feltétlen lesz valaki boldog.
És akkor még nem is luxuasutót és kertesházat vágyom, hanem hogy legyen kihez beszélnem, ne utáljam a munkámat és ne fogyjon rohamosan a pénzem, ja meg legalqbb új egészségügy miatt aggódási ok ne legyen....
válasza:hármas vagyok
Kedves Kérdező, az elnézésedet kérem, félre értettelek!
Azt hittem, meg akarod érteni, hogyan kerültél ebbe a helyzetbe. Megpróbáltam néhány más nézőpontot felvillantva perspektívába helyezni az állapotodat. És felcsillantottam előtted a hiányzó megoldás, az ún. felnövés lehetőségét. Belátom, tévedtem, neked nem erre van szükséged. A felnövés a te mostani helyzetedben az utópiák közé tartozik, mint reakcióddal illusztráltad. Bocsáss meg, hogy a magam szerény eszközeivel segíteni akartam, megígérem, hogy ez többé nem fordul elő!
Hagylak, dagonyázz továbbra is az önsajnálatban, miközben mindenki más hibás, és te ártatlan áldozata lehetsz a körülményeknek. Pedig te igazán megtettél mindent... te szegény! Úgy látom, annyira össze vagy házasodva a boldogtalansággal, és a közös otthonotok olyan klasszul be van rendezve problémákkal és kellemetlenségekkel, hogy ezt az idill szégyellném zavarni a hurráoptimizmusommal. Kicsit ki akartam szellőztetni nálatok, h jöjjön be némi friss levegő, de te megrémülve futottál a kinyitott ablakhoz, nehogy már a jól ismert, áporodott ájer távozzon a mikrovilágodból és világnézetedből -bármit elkövetsz, csak változni ne kelljen.
A fejlődés helyetti fenéken maradás viszont egyszemélyes műfaj, nincs szükség rám a továbbiakban. Most elengedem a kezed, hisztizz csak. Jó mulatást!
Búcsúképp közölnöm kell: ahogyan te ábrázolod a világodat, annak több eleme fellelhető a kognitív torzítások listáján. Még nem mind, de vannak már mérhető eredményeid.
Senki se hibás de igazából én se.
Hogyan kerültem ebbe a helyzetbe? Ezeket a lapokat osztotta az élet.
Igen, az apró örömöket kell figyelni, hidd el, megteszem, de ez nem változtat azon, hogy nagyobb öröm, igazi siker nincs.
Nem, nem vagyok irigy, kb nincs kire.
Szerethető munka, egészség vagy kezelhető krónikus betegségek, élhető lakás, boldog párkapcsolat - ismeretlen együttes az egész baráti körömben és az egész családomban.
Ellenben éhezés, anyaotthon, mentális betegsék, olyan krónikus betegségek, hogy a mentő jött heti többször, korai halál, elvett gyerek (sajnos okkal), borzalmas munkahelyek (bejelentetlenül (később derült ki), még betegen se mehetsz szabira - nem tetszik? Halj éhen), fogyó pénz....
Na ezek osztályrészeink.
Aki annak tud felhőtlenül örülni, hogy süt a nap, miközben utálja a munkahelyét, mentális betegsége van és nincs kihez egy szót szóljon - vagy épp éhezik, munkásszállón lakik, elvették a gyerekeit annyira idegbeteg....
Hát azé ez a szar élet.
A többi szenved.
A többi filozófia, kösz, abból nem kérek.
Nemcsak nem szeretek filozofálni, hanem az általános beszédet nem is értem, nem tudom lefordítani, elképzelni, mit szeretne vele a másik sugallni, hogy nézzen ez ki a gyakorlatban...
Szóval arra gondolsz, hogy a munkahellyel kapcsolatban tényleg annak örüljek, hogy van, nem lakoltatnak ki illetve odabent csak a jó dolgokra koncentráljak? Némely napokon sikerül, de amikor összecsapnak a fellegek, nem, mert nagyon rossz munka, állítom, többen felmondanának kockáztatva a kilakoltatást, annyira unalmas, lélekölő, rossz munka.
Ráadásul monoton, de koncentrálni kell... Koncentrálás közben elkalandozni nem tudok, viszont gondolatok, maguktól, jönnek, Sejtheted, hogy nem a legjobbak.
Szóval arra gondolsz, hogy az egyedüllétben örüljek annak, hogy... mit tudom éb, minek?
Szeretek egyedül lenni és rengeteg haszna van, de amikor esküvők ezrei vannak a korosztályomban körülöttem, szerinted mindig az egyedüllét hasznát tudom észrevenni? Nem lenne jobb, ha esténként 5-10 mondatban elmesélhetnék HÚS-VÉR EMBERNEK (nem imával Istennek és nem egy Word-fájlnak), hogy mit éreztem aznap, mitől féltem, mi új megoldandó feladat??
Vagy reménykedjek abban, legyen erőm és erővel bízzak, hogy lesz boldog házasságom? Amikor fura, különc enyhén autista vagyok (vagy ha nem autizmus, más kór, nem tudom, melyik a jobb)? Amikor egy ufó vagyok az emberek szemében és én az ő szemükben? Mikor lesz bárki, aki elfogad - illetve elfogadjuk egymást, mert nekem is nehéz dolgom lesz ebben is... Mikor lesz bárki, akivel kellünk egymásnak?
Bízzak abban, hogy ha találok is ilyet, boldog házasságunk lesz?
Szerinted normálisak lesznek a gyerekeink, ha én se vagyok az és pl anyám sem?
Szerinted életben maradunk? Családtagomhoz hetente jött a rohammentő, én meg már most k...ára nem vagyok egészséges!!!!
Hogy ne féljek a bajoktól, amikor csőstül jönnek?
Amikor 12 éves korom óta temetésekre "járok"?
Amikor hunyt már el volt osztálytársam, de egy 30 éves barátnőm is, rákban???
Ja, most látom, hogy állítólag mindent elkövetek, csak változni ne kelljen.
Közlöm, évek óta csak változád az életem és semmi más.
Kiskoromban fel se fogtam a magam körüli világot, annyira elvoltam a saját búrámban, érzelmeket se fogtam fel és nem mutattam ki.
De köszi az előítéletességet mindenesetre!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!