Sírt már előttetek a tanár óra alatt?

Igen. Épp témazárót írtunk, egyszer csak elsírta magát.

Óra végén páran odamentünk, megkérdeztük mi a baj, családi ügy volt, de nem mondta el pontosan mi volt. Szerettük, mindig mosolygós tanár volt.

Hirtelen meghalt az egyik tanárnő. Az ofőnk jóban volt vele és végigsírta az órát.

A durva az volt, hogy a tanárnő, aki elhunyt, a tragédiát megelőző héten volt bent velünk egy órán, szakszerű helyettesítésen. Mondta, hogy nem szeretne tanítani, mivel rosszul érzi magát. Döbbenetes visszagondolni, hogy ezt a rosszullétet komolyan kellett volna venni, és, nem is tudom, mondjuk elküldeni egy kórházba.

Igen, a veronai buszbaleset utáni első tanítási napon volt egy megemlékezés. Én nem vagyok nagyon érzékeny lelkű, de ez annyira szomorú volt, hogy még én is elsírtam magam:( jó pár tanáromat is láttam könnyezni.

Illetve osztálykarácsonykor az ofőhelyettesünk is pityergett egy kicsit, mert nagyon meghatódott az előadásunkon :)

Nálunk igen. Többször is.

Angolon megbántottuk valamivel tanárnő és kiment a folyosóra sírni. Aztán bocsánatot kértünk, mert látszott, hogy tényleg sz.rul esett neki.

Matekon valahogy előjött a lisztérzékenység, és erről beszéltünk. Nem tudom már, hogy jött fel témaként, de mivel én is az vagyok, elkezdtem mesélni, hogy kell járnom kontrolra, ahol mindig nézik az eredményeimet. Egyszer csak tanárnő elsírta magát, mi meg az sem tudtuk, hogy most akkor mi van, mi rosszat mondtam. Utána mesélte el, hogy az ő kislánya is lisztérzékeny, nála elég hamar kiderült, és az elején nagyon nehezen tudták tartani a diétát, elég rosszak voltak a kontrol eredményei. Többször kellet visszamenniük, és mivel nem voltak a megfelő határon belül az értékei a kislányának, megmondta neki az orvos, hogy ha mégegyszer így hozza vissza a gyereket, elveszik tőle a lányát, mert veszélyezteti a saját gyereke egészségét. Nagyon rosszul éreztem magam utána, hogy én hoztam fel ezt, hiába mondta, hogy nincs semmi baj. Nem sokat tudtam róla, de azt igen, hogy a kislánya a mindene.

Magyartanárnőnk mesélte valami írónak a halálához kapcsolódva, hogy az ő nagyapja rákos volt, sokáig ő ápolta otthon, a vége felé már kórházban volt, és valami vizsgája miatt nem ment be hozzá egyik nap látogatni, hiába kérte a nagyapja, és aznap este meghalhalt. Akkor az egyszer láttam sírni, mikor ezt elmesélte, de mondjuk akkor sokan elsírták magukat. Egyébként nagyon szigorú, maximalista nő volt. Nagyon utáltam én is, meg kb midenki, de akkor azért sajnáltam. Utána már tudtam, hogy igazából milyen érzékeny, csak nem mutatja. Annyira nem utáltam később már, valahogy úgy megértettem miért olyan, amilyen.