Sírt már előttetek a tanár óra alatt?

Ne haragudjatok, kedves válaszadók, de pont miattatok menekültem el a közoktatásból 2 év után. Mármint azok miatt, akik azt írják, direkt szívatták a tanárokat.

Tudjátok ti milyen piszok nehéz ez a munka? Pláne motiválatlan, kekec diákokkal?

Én is 10-zel fiatalabbnak nézek ki a koromnál - sosem vettek komolyan a diákok, állandóan próbálgatták velem szemben az erejüket. Rengetegszer sírtam miattuk, jóformán minden nap (általános iskoláról beszélünk, kamaszok, 11-14 éves korosztály), de előttük emlékeim szerint sosem.

Mikor a legjobb osztály is kiborított egyszer, akkor kimentem a mosdóba óra közben, és ott pityeregtem egy sort.

De előttük valami csoda folytán meg tudtam állni.

volt,de sajnáltam szegényt,családi zürök miatt

amúgy a tanárt magát utáltam

Középsuliban kifogtuk a három legrosszabb matektanárt :)

A második harmadik elején jött, valami protekcióval... előtte egy jó hírű iskolában tanított, és egyből a mélyvízbe került (mi örültünk hogy megszabadultunk az előzőtől, így lazák voltunk).

Emlékszem, szeptember 21.-én elkezdett ordítani velünk, hogy ilyen hü..ket még nem tanított, aztán elsírta magát, és kirohant a teremből... poén, hogy osztályfőnökünk azon a héten továbbképzésen volt, és mivel nem tudott csinálni semmit, azon a héten nem volt matek :)

Amúgy ez a tanárnő elég ura volt, pl. év végi osztályzásnál nem tudta a nevünket, így bejött egy fényképezőgéppel és egyesével lefényképezett minket... :D

Magyar tanárunkhoz jártak folyamatosan kis tanárok, akik pár hónapon keresztül tartottak nekünk órákat, ezzel ők rutint szereztek, meg valamennyire tesztelték képességeiket is.

Utolsó évben volt egy ilyen kis tanár, történelem órákat tartott és dióhéjban nem igazán volt a helyzet magaslatán. Forráselemzéseknél nem tudta, hogy mi van a forrásban; olyan kérdésekre nem tudott válaszolni, melyek nem voltak a jegyzetében szóról szóra benne; illetve nem tudott összefüggően egy gondolatmenetet felépíteni. Utolsó órák egyikén, a végén úgy ment ki a teremből, hogy könnyek voltak az arcain. Nem mi sirattuk meg, normális emberek jártak az osztályba, egyszerűen szerintem ő is érezte, hogy ez nem igazán megy neki. Ami egyébként baromira demotiválható lehet, hogy x év tanulás után derül ki, hogy lehet nem is igazán nekünk való az, amit tanulunk. Ennek ellenére már biztos van diplomája, tanárunk azt mondta, hogy ha idáig eljutnak a képzésben, már átrugdossák őket a vizsgán(annak ellenére is, ha egyáltalán nem tudnak tanítani).

Volt, én voltam neki az utolsó csepp. Ofőnk volt, első osztálya voltunk, és pont szidott mindenkit, felsorolta, kivel mi a baj, ez nem figyel, az nem tanul, rám nézett, és mondta, hogy "te meg mindig pofákat vágsz". Én elkezdtem forgatni a szemem (a védjegyem :D), ő meg kirohant sírva. Aztán visszajött, és bocsánatot kért az osztálytól, hogy kiborult.

Egyszer pedig egy ilyen baromi halk szavú, madárcsontú, folyton pirulós magyar tanárnőtől kérdezték meg a fiúk, hogy szűz-e még, akkor ő is kiszaladt sírva.