Miért van sok arrogáns/beképzelt tanár?

Nem tudom, szerintem akárhová mész, mindenütt vannak beképzelt, arrogáns emberek, így a tanárok között is. Nem gondolnám, hogy ez a tárgyi tudás miatti beképzeltség, vagy tanári jellemző lenne (ezért sem értem, miért pont a német és a történelem tanárokat emelted ki), amikor ez nem tanári jellemző, hanem emberi. Van, aki ilyen, és kész, és akkor is ilyen lenne, ha nem tanár lenne, hanem szobafestő, vagy mit tudom én, mi...

És szerintem egy jó tanárt nem lehet oktatóvideóval helyettesíteni, valójában a tanárnak nem az a legfontosabb szerepe, hogy oktasson téged egy tantárgyból (amiben az oktatóvideó szerepe ki is merül), hanem az, hogy felkeltse az érdeklődésedet, motiváljon, megszerettesse veled a tantárgyát. Erre egy youtube-videó nem alkalmas. Egy gyerek saját magától soha nem kezdene el oktató videókat nézni, viszont egy jó tanár el tudja érni, hogy olvasgassa a tankönyvet vagy utánanézzen a dolgoknak, megszeresse a témát. Úgyhogy a jó tanár szerintem egyáltalán nem helyettesíthető, ebben tévedsz.

És abban is tévedsz, hogy aki tanár, az nem a tárgyi tudására büszke (mindenkinek van tárgyi tudása, aki egyetemet végez, ez alap), hanem pont arra, amit leírtam, hogy jó tanár. Arra lehet büszkének lenni. Aki viszont nem érzi ezt, és nem tudja megszólítani a diákságot, az tényleg kiég és frusztrált lesz, amiből tényleg adódhat a probléma, amit leírtál.

Megint azt tudom mondani, hogy minden szakmában vannak kiégett emberek.

Az oktatóvideókról meg annyit, hogy az lehet egy eszköz a tanuláshoz, úgy, mint egy könyv, ami szintén egy eszköz, de a tanárt egyik sem helyettesíti. A gyerek számára a tanár nem egy eszköz, hanem a kútfő. Ha egy osztályba nem megy be tanár tanítani, hanem csak levetítené a technikai személyzet a videót, akkor az osztályban senkit nem érdekelne a videó, oda sem figyelnének. Ehhez hús-vér ember kell. Ugyanúgy, mintha az igazgató bemenne, és mondaná, hogy "bocsi, gyerekek, nincs tanár, olvassátok el a könyvet és nézzetek videókat, meg fogjátok így is tanulni a biológiát, ehhez nem is kell tanár". Egy-két gyerek meg is csinálná ezt, akiben megvan magától is a szorgalom és a motiváció, de a 99% örülne, hogy végre laza időszak kezdődik, és egyáltalán nem foglalkoznának vele. A gyerekek többsége ilyen.

A te logikád szerint ennyi erővel iskolára sem lenne szükség, elég lenne csak oktatóvideókból csomagokat létrehozni minden tantárgyhoz és kiadni a gyerekeknek, hogy otthon dolgozzák fel őket. Csakhogy ez nem vezetne eredményre, mert 18 év alatti gyerekek tanításához ennél sokkal több kell. Most arról nem beszélek, hogy a tanár tud egy olyan tantárgyi rendszert kialakítani, ami rákényszeríti a gyereket, hogy amit megtanult, azt próbálja meg alkalmazni is, oldjanak meg feladatokat, amit majd leellenőriznek, amire az oktatóvideó nem képes. De emellett egy csomó emberi tényező van a tanár-diák kapcsolatban, amire a gyereknek szüksége van ahhoz, hogy valami iránt elkezdjen érdeklődni, és ezt egy felnőtt ki tudja váltani, ha jól csinálja. Oktatóvideót már én is javasoltam a gyerekeknek, sőt, más is, de ez csak egy eszköz, és volt, aki megnézte, de csak azért, mert én javasoltam, azaz én értem ezt el. Rengeteg gyerekkel szerettettem már meg a tantárgyamat (most tök mindegy, hogy az melyik), és úgy tanítani azt senki nem tudja, csak én (nem biztos, hogy jól tanítom, de a tanítás is egy egyéni dolog, minden tanárnak megvan a profilja, tehát ez nem fellengzős kijelentés volt, hanem arra utalás, hogy a tanár egyénisége is hozzáad az órához). Van, aki jobban csinálja, mint én, de úgy, ahogy én, senki. És én sem csinálom úgy, mint más. És a gyerekben megvan az, hogy az én órámon van, aminek saját atmoszférája, légköre van, amit én teremtettem meg, és ami feltételezi, hogy közel kerül hozzá a tantárgyam, és a tanár és a gyerekek között fokozatosan egy bensőséges kapcsolat alakul ki, ami akár odáig is mehet, hogy kedvelik egymást, és a tanórán túl is szívesen beszélgetnek, esetleg elmondják gondjukat-bajukat. Sok gyereknek erre is szüksége van, hogy felnőttel beszélgessen, és ezt is a munkám részének tartom, sőt, fontosabbnak, mint ledarálni a biológiát (mint mondtam, a tanár dolga nem az oktatás, hanem a nevelés). Úgyhogy rosszul esik, hogy nekem nagy munkám van abban, hogy felépítsem a kapcsolatrendszeremet a gyerekekkel, hogy rávegyem őket, hogy egy nem is olyan népszerű tantárgyat megtanuljanak, elérem, hogy sokan megszeretik, ami csodálatos érzés, és rengeteg befektetett munkát igényel, miközben rombolja az idegeimet sokszor, de mégsem adom fel, és erre valaki kijelenti, hogy engem le lehet cserélni egy oktatóvideóra, na kösz.

Persze, lehet, majd jönnek ide a kommentek, hogy "az én tanárom egy szar, inkább egy oktatóvideó", de tudom, hogy rengeteg diák van, aki szereti egyik-másik tanárát, úgyhogy biztosan nem cserélné le se oktatóvideóra, se semmire.

De egyébként is felesleges erről értekezni, mert az oktatóvideó nem fog neked házi feladatot adni, és nem is fogja leellenőrizni, nem fog arra figyelmeztetni, hogy mit nem tudsz, miben kéne fejlődnöd, és te pedig nem tudod, hogy tanári munkának inkább ez a lényege, és nem pedig, hogy állsz a táblánál és darálod az anyagot. Visszajelzések nélkül a darálásnak semmi értelme nincs, mert ha senki nem követi, hogy a gyerek hol van a fejlődésben, akkor az sem ér semmit. És ilyen tekintetben egy jó szaktanárt úgysem lehet lecserélni gépekre.