Titeket is kikészít (ett) az iskola?

Osztálytársaimat és engem soha nem készített ki a suli. Már ami a középiskolát illeti. Az általános engem kikészített, de nem a tanulás vagy bármi miatt, csak szimplán a közösség.

De a középiskola egyáltalán nem. Nekünk is sokat kellett (volna) tanulni, feleltünk, dolgozatokat írtunk stb, nekünk is meg kellett volna felelni elvárásoknak mert elvileg mi voltunk az elit osztály a suliban. De sosem vettük komolyan. Dogákra, feleletekre az óra/órák előtti szünetekben tanultunk, nagyon ritkán otthon is. De azon felül szinte semmi. Kockultunk, szórakozni jártunk, hülyültünk és nem igazán törődtünk a sulival, csak akkor amikor ott voltunk. Nem azért mert annyira züllött kölykök lennénk, akik nagy ívben tojnak mindenre, mert én pl. nagyon sok tantárgy után érdeklődtem, irodalom és töri főként. Imádtam/imádom a verseket,novellákat, megismerni a történelmet. Egész egyszerűen ilyenek voltunk, így láttuk jónak.

És mégis a legrosszabb gyerek egy stabil 3-as átlaggal végzett és nem azért mert annyira rossz volt a suli. Nem azt mondom hogy hű mekkora ész, de a nagybetűsben úgysem azt fogják nézni hogy a matek érettségid hányas lett, vagy épp a diplomád hogy sikerült, hanem hogy megvan e vagy nem.

Véleményem szerint az a baj az oktatási rendszerrel, hogy túlságosan komolyan akarják venni azt amit nem kellene. A legtöbb tanár azt sulykolja a diákokba, hogy tanulj, tanulj, tanulj, legyenek minél jobb jegyeid, mert csak úgy érhetsz el nagy dolgokat. A diákok pedig ennek meg akarnak felelni. Túlterhelik diákokat. Nem azt mondom, hogy ne kérjék számon a tananyagot, ne feleltessenek vagy hasonlók, mert ezekre szükség van. De mértékkel csinálják. Vannak ismerőseim aki most 10.-11. osztályosak, és mindig mesélik, hogy az egyik nap 8-9 órájuk van, ennyi anyagból írnak két tantárgyból is, hazaérnek majdnem este, és tanulhatnak másnapra mert megint 8-9 órájuk lesz és megint két tantárgyból számonkérés.. Megértem, hogy intelligens fiatalokat szeretnének nevelni, de pont ezzel a túlhajszolással ölik ki a fiatalokból a motivációt, és azt, hogy szeressenek iskolába járni.

Szerintem nem ez a tanulj erre, tanulj arra mert ebből meg abból lesz ilyen-olyan számonkérés, és jól teljesíts mert csak úgy lehetsz valaki, ha jó jegyeid vannak hozzáállás fog segíteni. Ezzel max. azt érik el, hogy a fiataloknak el megy a kedve az iskolától, lógni fognak vagy esetleg valamilyen pótcselekvést alkalmaznak az oktatás miatt felhalmozódott feszültség levezetésére (cigi, alkohol, drogok stb.). Tanítsák meg amit kell, de ne vérre menően kérjék számon, és ne egyszerre annyi mindent. Meg ne robotnak akarják nevelni a fiatalokat. Ne akarják lenyomni a diák torkán a tananyagot úgy ahogy van, és az csak úgy jó, hanem engedjék a diákoknak hogy a saját ötleteiket hozzá tegyék-és persze javítsák ki ha rossz, késztessék őket gondolkodásra. Lehet nyersen is oktatni, amolyan "leadom az anyagot mondd vissza szóról szóra" módon is, de szerintem az utóbbi eredményesebb. Tudom, hogy vannak iskolák ahol így oktatnak, de sajnos sok helyen a "magolós" módszer van még.

Persze nem csak az oktatási rendszer felel ezekért a dolgokért, hanem a tanárok is hogy hogyan viszonyulnak a diákokhoz, hogyan tanítanak, a szüleik azért, hogy hogyan dolgozzák fel ezeket a dolgokat, hogyan segítenek a gyermekeiknek, stb.

Kicsit elkalandoztam, elnézést (és biztos vagyok benne, hogy van kifogásolni való az irományomban). Kérdésre visszatérve: Nem, minket nem készített ki az iskola.

Akár én írtam volna ki ezt a kérdést, annyira így gondolom én is. Középiskola végéig jeles, majd fősulin négyes tanuló voltam, ma mégis úgy gondolom hogy ha újra kezdhetném az életem akkor biztosan nem iskolapadban szerezném a nekem szükséges tudást, hanem ahogy diploma után otthon, könyvtárakban, neten és okos emberektől. Mert az igazán értékes tudást nem is szórják a pór nép elé a közoktatásban. Lásd például Stadler József 6 elemis juhász sikerét. Melyik közgáz egyetem készíti fel a hallgatóit fele akkora sikerre? Egyik sem.

Iskolán kívül azt az infót szereztem volna meg amit én látok jónak, nem pedig azt amit rám erőszakoltak mert szerintük az jó. Hát nem jó. Az iskola elrabolta legszebb éveim, a fiatalságom. Majd diploma után hogy ne alkalmazott legyek, elkezdhettem végre tanulni. Odahaza azokat az infókat ami tényleg sikerre visz, amit én láttam jónak. Majd elcsodálkoztam az eredményen. Még két találmányom is született, mert nem kellett végre senkinek megfelelnem és ki tudtam bontakozni. A régi ismerőseim is ledöbbentek azon hogy diákként talán 50 kilós vézna gyerek voltam, valamint látszott rajtam a stressz hatása is. Majd szabadon meg 120 kilós és időmilliárdos kiegyensúlyozott egyén lettem és persze anyagilag sem voltam szegény. Joggal fordult meg a fejemben végzés után az hogy 8 általánosnál többet nem végeznék ha újra kezdhetném, de attól önszorgalomból ugyanazt csinálnám mint a "szabadulás" után. Ekkora baromságot mint a hazai oktatás!!! Persze azért jó oldalai is voltak, csajozás, stb.

Az iskola a szegényeké, illetve szegény embert farag a diákokból. Hasonlóan vélekedik Robert T. Kiyosaki is, a Gazdag papa, szegény papa c. könyv szerzője.

Egyetlen osztálytalálkozóra sem mentem el. Azért nem mert amit itt leírtam, nem illene elmondani, hallgatni vagy hazudni meg nem az én műfajom.

Én is szinte mindig kitűnő voltam, csak nekem ez a legtöbb tantárgynál szinte 0 tanulással ment, szóval nem az volt a baj, hogy túl sokat kellett tanulni:S

Viszont 11. második felében és 12. első felében így is teljesen kivoltam. Én sosem idegesítettem magam a dolgozatok miatt (nem volt miért), csak maga a tudat, hogy be kell menni, 7-8 órán át be van osztva 45/15 percenként az időm, rettentőn kikészített (bár 12-ben már jóval kevesebb órám volt). Végül csak az segített, hogy közelgett az érettségi, és tudtam, hogy már hamarosan vége lesz - az érettségi-felvételi időszak meg amúgy is izgalmas volt, már nem volt monoton.

Hozzáteszem, hogy NAGYON jó tanáraim voltak, egy jó suliban, jó közösséggel, programokkal stb., tehát ez a része nem volt gond. Valószínűleg az "tett be", hogy 10-11-ben heti 38-38 óránk volt...

Annyira egyetértek. Már az első egyetemi szakomat is munka mellett végeztem, tényleg nulla szabadidőm volt, olyan napjaim voltak, hogy bementem dolgozni, elmentem órára, ami miatt a kiesett három órát letúlóráztam, hazaestem este nyolcra megírtam a beadandót, letusoltam, elkezdtem tanulni a napokban esedékes zh-ra... Szóval nem volt egy sétagalopp, de sokkal békésebb és nyugodtabb volt, mint a középsuli.

Volt olyan szaktársam, aki részmunkaidő és kisgyerek mellett csinálta meg az egyetemet, ugyanerről számolt be.

Ezért mindig ki vagyok akadva, mikor jönnek emberek, és megmondják a tutit, hogy "majd ha kikerültök a nagybetűs életbe, akkor lesztek fáradtak, akkor tudjátok majd csak meg, mi az a stressz" - nagy szart :D A középiskolánál szarabb dolog még nem ért a felnőtt élet során. Még a relatív szegénység vagy az egzisztenciális válság se annyira fos.