Hugomnak volt egy összeszólalkozása egy tanárral. Én csak rosszabbítottam rajta. Most az egész család utál. Mit tegyek?

A tanár jogtalanul szankcionálta. És be kellett mennie egy szülőnek. Senki nem akart itthonról menni, szóval én lettem beküldve. De míg megígértem hogy nem keresem a balhét, előre megmondtam hogy nem is fogok behúzott farokkal meghunyászkodni. Azt mondták hogy rendben.

Alapból nagyon ideges voltam a történeten, mert jogtalanul kötöttek belé, és mikor védeni próbálta magát megalázták. De úgy voltam vele hogy amíg nem szólnak be addig nem balhézok, lehet csak egy félreértés. Odamegyek, túl vagyunk rajta és hazajövök. Viszont ha ideges vagyok akkor nem tudom a nyugodt hangomat tartani, elég határozottan beszéltem azt meg kell hagyni. Próbáltam gyorsan végére jutni, de végig arrogánsan és lekezelően beszéltek velem. Közölték hogy rajtuk múlik megfelelek-e, mert ők szülőt kértek, de ha megkérem őket szépen akkor beszélnek velem is. Aztán mosolyogva elvárták volna hogy még én kérjek bocsánatot húgom viselkedéséért. Itt elszakadt a cérna, megmondtam hogy nem, és felháborít. Összeveszés lett a vége. Nem üvöltöztem, nem fenyegetőztem és nem káromkodtam. Úgy érzem hogy kulturált szavakkal mondtam meg a véleményem, de elég határozott hangsúllyal.

Most itthon mindenki utál, mert szerintük (és valószínűleg) csak rosszabbá tettem a helyzetet. Pedig én előre megmondtam hogy ez lesz.

Megértem hogy ezek az emberek fontosak a kis szaros falu életében. Megértem hogy még tesómék oda járnak. De egyszerűen nekem az az arrogáns "ki ha én nem" tanár stílus amit bizonyára ti is ismertek elég hogy felidegesítsen (szerencsére nem mind ilyen).

Itthon is sokszor beszéljük hogy milyen szánalmas amikor valaki fülét-farkát behúzva sose áll ki magáért. De senki se teszi a mi családunkban se. Amikor meg valaki mégis akkor az lesz a szemét. Az egész család ellenem fordult.

Jó, elismerem hogy indulatos lehettem. Elismerem hogy lehet nem feltétlen a legjobb döntéseket hoztam a pillanat hevében. Elismerem hogy butaságot csinálhattam. De nekem egyszerűen nem fér bele hogy a családtagomat megalázzák jogtalanul és még én nyaljak be.

Most itt ülök a szobámban bent, míg hallom hogy az egész család arról beszél milyen vagyok és csak bajt hozok. Mondjuk tudhattam volna. Olyanok hogy a szomszédhoz nem mernek átkopogni, megkérni hogy kicsit halkítsa le a zenét éjjel. Inkább tűrik, és egész éjjel nem alszanak, minthogy magukra haragítsanak valakit. Sokszor hallom hogy "Nem tudjuk milyen kapcsolataik vannak, jobb a békesség."

Mit gondoltok? Jobb lett volna hagyni a fenébe az egészet, bocsánatot kérni és hazamenni?