Kezd össze omlani az egész életem. Ugyérzem összeroppant a sok probléma. És már nem tudok ellene küzdeni. Mit tennétek/javasoltok? 15/F

Nos, hát nem is tudom, hogy hol kezdjem. Első körben is szeretnék előre is elnézést kérni a helyesírási hibák miatt illetve a tartalom és szerkezet miatt is. Sorry! Nem tiszta a fejem.

Egy 15 éves Gimnazista vagyok. Sajnos mára egyetlenegy barátom sincs. Családimmal élek. Nagyon rossz körülmények közt. A baj az, hogy senkim sincs a családomon kívül. Rengeteg a szüleimnek a problémája amit a szívemen viselek. Itt a tél. Nincs tüzelő, a ház undorító, nem tudok/unk tanulni. Ninxsenek meg az alapvető szükségletek az iskolába járáshoz. Kolit viszont nem szeretnék! Nyáron nem voltunk sehol.. ugyérzem nem vagyok/unk eléggé feltöltődve. Nincs energiám ehhez a tanévhez. A 3. hetet kezdtük és már most tele vagyok eggyessel. Rosszul érzem magam a suliban. Főleg amiatt, hogy mindenki olyan életel teli én meg olyan.. élőhalott. A szüleim elvárják, hogy teljesítsek és mindezek melett nyaggatnak a barátnővel is. Hogy nekem miért nincs. Csúnyának érzem magam, önértékelésem szar. Állandóan piszkálnak itthon is. Főleg kezdek megbarátkozni a "bolond" jelzővel. Mellesleg az egészségügyi állapotom sem jó. Nagyon, végtelenül szomorú vagyok, mivel nincs támaszom már. Cserben hagyott a legjobb barátom. Jó ehhez én is hozzájárultam, de tényleg baromira hiányzik. Olyan jól esne egy baráti beszélgetés de.... nincs. Ugyérzem kezdek megbolondulni. Szeretet hiányom van. És ami az egyik legszörnyűbb dolog az az, hogy nem éruek magamban már annyi erőt, hogy mindent jobbá tegyek... rengeteg mindent kihagytam. Akit érdekelnek a részletek privátban írjon rám. Nagyon örülnék ennek is. Ti mit tennétek. Mit tennétek támasz és mindenféle "segédeszköz" nélkül??