Kb meg se szólal egész nap osztálytársunk. Lehet valami fogyatékossága vagy csak szimplán fura, esetleg valami trauma okozhatja ezt a viselkedést?
Harmadik éve vagyunk egy osztályban. Soha sem volt egy beszédes típus, és nagyon fura.
Ha mondjuk tesink van, és mondom barátnőmnek, hogy menjünk le, ő is jön a hátunk mögött, mint egy kiskutya... Pedig nem hívjuk magunkkal.
Ha valaki hozzászól bólogat, mosolyog és ad egy pár szavas választ. Magától soha sem szokott beszélgetést kezdeményezni.
A suliban csak bámul maga elé, és semmi mást nem csinál. Könyvet sem olvas, telefonozni sem szoktam látni, egyszerűen csak néz ki a fejéből és néha olvasgatja a könyvet következő órára.
Az osztályunkban nincs kiközösítés, de vele egyszerűen nem lehet beszélni és emiatt senki se megy oda hozzá. Én már sajnálom szegényt, állítólag általánosban első osztálytól kezdve sem volt beszédes típus, ugyanolyan volt mint most gimiben.
Nem kéne bántani, én is ilyen vagyok.
Párommal bármikor elbeszélgetek bármiről, vitázok, nevetek, sírok, de ha már többen vagyunk, akkor 98%-ban ülök és van, hogy órákig meg sem szólalok :)
Hozzám sem jött oda soha senki, mert "beteg vagyok", aztán egy fenét, csak csendes, inkább olvasgatok, írok, minthogy beszélgessek.
Sajnálod, nem, lenézed. Megy utánatok mint egy kiskutya..
Miért nem veletek?? Pedig nem hívjátok magatokkal. Miért is nem? Barátkozna, de Ti nem hagyjátok. Fura? Ezek után mi legyen??
De istenem, egy csomoszor probaltunk vele beszelni es nyitni fele, de nem kepes 1-2 szonal tobbet mondani es soha sem kezdemenyez SENKI fele. Nem akarjuk/akartuk kikozositeni, viszont igy lehetetlen baratkozni valakivel.
Es tenyleg nem azert mondom, de van egy ismerosom, akivel a lany egy gyulekezetbe jar, reformatusok vagy mik. Ismerosom is mondta, hogy soha sem szokott beszelni a lany, csak mosolyog max, pedig igazan ugymond barati a legter ott.
Először azt hittem, hogy rólam szól a kérdés. :D De én idősebb vagyok szerintem.
Én is hasonló voltam/vagyok középiskola óta. Már valamivel jobb a helyzet, 2-3 emberrel még eldumálgatok, de ha kb. 4-5, vagy több ember között folyik a beszélgetés, akkor már nehezen tudok beszállni. Engem általánosban ért rengeteg szekálás, trauma, bármit csináltam/mondtam, az soha nem volt jó, szépen lassan csökkent az önbizalmam, valószínűleg ez az oka (nálam). Ráadásul enyhe autizmusom is van, gondolom ez se segít a dolgon. Alapvetően a társaságot szeretem (sőt igénylem), csak félek, hogy valami totál hülyeséget vagy bántót mondok. Lehet, hogy nála is hasonló a helyzet, ezért követ titeket.
Az is előfordulhat, hogy otthon rossz a helyzete, bántják vagy ilyesmi. Nem kizárt, hogy trauma érte, ahogy azt te is mondtad (engem a szerelemmel kapcsolatban ért egy, és azóta konkrétan félek a nőktől).
Tuti, hogy nem azért csinálja, mert ez neki így jó, de ezt te is látod a kérdés alapján. Valahogy biztos ki lehet belőle szedni egy pár mondatot, ha annyira érdekel az oka. Kéne neki egy beszélgetőpartner, aki hasonló cipőben jár(t) mint ő, egy ilyenben valószínűleg jobban megbízna. Szerintem neki is könnyebb lenne utána. Én is megnyíltam már egy pár embernek, és azóta lényegesen könnyebb az életem.
Vigyétek el a vidámparkba hullámvasutazni, mert ott csak megszólalna végre;)
Lényegében, olyan program kell, ami feléleszti a hangját.
Azt azért te is tudod, hogy ez nem így megy "De istenem, egy csomoszor probaltunk vele beszelni es nyitni fele, de nem kepes 1-2 szonal tobbet mondani es soha sem kezdemenyez SENKI fele. "
Egyszer hozzászóltok, vagy kétszer, és máris legyen önfeledt, cserfes és hangos?
Nyilván csendesebb típus, bizalom kell neki, hogy megnyíljon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!