Mit tudok tenni?

Muszáj lesz szólnod a szüleidnek,tudod,"Segíts magadon,s Isten is megsegít."Kérd meg a szüleidet,hogy irassanak más suliba vagy viseld el.Esetleg keress egy barátot,aki melletted áll.Pl.az egyik oszt.társam is úgymond ki volt rekesztve tavaly,nem is nagyon álltak vele szóba az osztályban (kivéve pár embert,magamat is beleértve,folyton az én klikkemhez szegődött beszélgetni stb.)Pszichológushoz is járt.Nem látszott boldognak,pedig ő egy közvetlen,bohókás társasági lény volt.Akkor nagyon magányos volt.De szerencsére már nem az!Összebarátkozott egy új osztálytársunkkal és ismét boldog,olyan,mint volt.Még a többiekkel is néha szóba elegyedik.

No mindegy,a lényeg,hogy hogyha jót akarsz,akkor viseld el valahogy vagy beszéld meg az oszt.társaiddal meg azzal a barátnőddel a dolgokat. Ha ez nem megy,akkor suliváltás.

Ne feledd el,hogy hogyha nem állsz ki magadért,akkor az élet nehezebb területein se tudod majd megvédeni magad/megoldani a problémákat.Minden rajtad múlik.

A helyzeted sajnos nem egyedi, rengetegen járnak/jártak a Te cipődben a mai napig. Igazán jó tanács ebben a helyzetben nincs. Engem az általános iskolában szekáltak 4 évig (szintén iskolaváltás volt költözés miatt, nem igazán tudtam az új helyen beilleszkedni). Amikor a szüleimnek szóltam, hogy segítsenek, mert már ötletem sincs, csak még rosszabb lett: akik egzecíroztattak, megaláztak minden nap, csak vérszemet kaptak. A tanárok úgy voltak vele, hogy a gyerekek majd lerendezik egymás között, meg se próbáltak közbe avatkozni. (Érdekes módon a jegyeim is elkezdtek romlani, bárhogy is igyekeztem.)

Egy dulakodás alkalmával (elvették a tolltartómat és rángatták, tépkedték a cipzárat, széthajigáltak belőle mindenemet) az egyik srácot nekilöktem az osztályterem ajtófélfájának. Az illető összeesett, s csak nehezen kelt fel. Szédelgett elég sokáig, közben kaptam az oltásokat, hogy ÉN milyen hülye vagyok, mi van, ha meghal...stb. Mikor bejött a tanár, mindenki elcsendesedett, de szerencsére nem árulkodott senki. A maradék egy évet azért bírtam ki, mert levegőnek néztek. Nem szólt hozzám egyik kis k***csög se, de nyugtom volt. Én voltam a legboldogabb, mikor végre elballagtunk.

Városban, vagy vidéken élsz? Városban könnyebben találhatsz más barátokat, szélsőséges esetben az iskolaváltás is könnyebb, de vidéken... na az probléma. A szüleid jó, ha tudnak a problémáról, de nem biztos, hogy tudnak segíteni. Szólni nekik mindenképp szólj és beszéljétek meg, mi lenne Neked a legjobb!

:/

Ja, igen: aki a titkodat kiadja, pláne mindenkinek, az nem barát/barátnő! Az egy kétszínű aljas kígyó, aki nem érdemli meg, hogy a barátjának/barátnőjének nevezzen! Az ilyen embert messziről kerülni kell, mert jó dolog ebből a kapcsolatból nem származhat!