A kérdésem azokhoz szól, akik magántanárhoz, bármilyen edzésre járnak/otthon diákokat vállalnak, edzést tartanak! Nálatok ez hogy működik?

Magántanárként dolgozom, 50+ éves férfi vagyok.

Más nem feltétlenül így van vele, de engem egyáltalán nem izgat, hogyan szólít a tanítvány. A legtöbb magáz, de sok tegez, vannak köztük felső általános iskolások (11-13 évesek), akik tegeznek.

Én magam az általános és középiskolába járó tanítványaimat rutinszerűen tegezem első pillanattól kezdve, az érettségizett hölgyeket (sok ilyen van) magázom, az érettségizett fiúknál, férfiaknál kezdeményezem a tegezést.

Kellemesebb, könnyebb és merem állítani, hogy hatékonyabb is olyan viszonyban tanítani, amelyben a tegezés természetes. Persze nem a tegezés miatt, az csak jelzi, hogy közvetlen viszonyban vagyunk.

Van néhány tanítványom, akiknél egyszerűen nem áll rá a szám a magázásra, pedig illem és a fentiek szerint magáznom kellene. Igaz, olyan is volt, hogy a tegezésre nem bírtunk áttérni sehogy sem, pedig kölcsönösen szorgalmaztuk. Személyiségfüggő.

Ha nem nagyon bizalmaskodó a tanárod, tehát ha neked nem kellemetlen, akkor nyugodtam fogadd el a tegező viszonyt, akár nagy korkülönbség esetén is. Ha meg túl bizalmaskodó, akkor keress mást.

Más esetekben, ha nem nagyon merev a tanár, udvariasan tisztázhatod, akár kezdeményezheted is, pl. "hogyan szokták szólítani?", "szereti-e hogy tanárnőnek szólítom?", "hogy szereti, ha szólítják?", stb.