El kellene mondanom otthon?

Hát figyelj, szüleiddel az ilyen dolgokat szerintem mindenképpen megkellene beszéld, végülis az a dolguk hogy neked tanácsot adjanak s segítsenek, nem?

De az a probléma hogy majd mikor felnőtt leszel pont ilyen főnökeid lesznek, és persze még gyerek vagy, vagy 18-év alatti vagy hogy hívjalak :D, és NEM ilyen kellene legyen az életed, de ezt a helyzetet TE KELL MEGTANULD kezelni. Most még lepasszolhatod, szüleid, oszid, igazgató lehet ha elrendezi neked az ügyet, de máskor nem lesz ott senki. Nekem volt osztálytársam csinálta azt meg hogy a tanár elkezdett vele üvöltözni oktalanul, ő felállt, jól bevágta az ajtót, s elment. A tanár látszott hogy kicsit elgondolkozott az ügyön, s végül tanáriba semmit nem mondott, szégyelte azt amit Ő csinált. Persze ez a voltosztálytársamtól is talán túlzás volt, de hát vannak ilyen emberek is.

Szerintem te túl parás vagy :), valamelyik nap az egyik tanárom teli torokból üvöltött rám, kb. mint egy állat, mindenki betojt xD, és ez mind azért mert nem egyből vágtam rá a választ, hanem gondolkoztam. Az előzőnek meg azért üvöltött mert hülyeséget mondott, s hogy miért nem gondolkozik a hülyeségei előtt. Na fuck logic. És mindenki bevan tojva az óráján, s neki aztán senki nem szól vissza, azt az embert elnem tudod képzelni. Mindenki retteg az óráján, én hátradőlök, s cső. Rám ordított? Annyi baj legyen, igazából semmi baja nincs velem, csak ilyen a megnyílvánulása. Ha lehülyéz, hajrá, nem adok a véleményére ebben a dologban. Ha ad egy 1-est akkor mi van? Meg nem bukok, persze sajnos az egyetemi dolgokhoz beleszámítanak a jegyek, s másnál lazán 5-ös lennék, de max majd a duplázásra megyek.. És hogy van egyáltalán gyomrom még a tárgyához? Nem a jegyei és a véleménye miatt tanulok, egyszerűen nekem jó érzés mikor látom hogy valamit tanultam, valamit tudok. Ő mondogathajta hogy semmit nem tudok, nem érdekel. Órán tanultunk valamit, s én örülök annak hogy én azt értem.

Szüleiddel beszélhetsz, tanárral hátha beszélne valaki....

Szerintem is meg kellene beszélned először otthon a szülőkkel, ezután majd közösen kitalálhattok valamit, hogy esetleg a tanárral lenne célszerű elbeszélgetni, vagy rögtön az igazgatóval.

Nekem az osztályfőnököm (és egyben angoltanárom -látod, ezek már csak ilyenek) volt ilyen.

Kb olyan volt, hogy októberben beugrott egy rosszabb jegy, és májusban is azon balhézott, hogy nem hiszi el, hogy ezzel otthon elégedettek; mire én rávágtam: akkor majd tárgyalja meg anyukámmal. Volt is sértődés. Meg volt olyan is, hogy tartott volna egy különórát, elaludt és engem cseszett le (amiért elaludt). :D

Nem garantált, hogy megváltozik, de a többi szülővel együtt is lehetne lépni közvetlenül az igazgató felé -nálunk volt ilyen. Mert ahogy írod, hogy mindenki egyformán vélekedik, az az igazgatónak sem lehet mellékes.

Tudom, mondani könnyebb, de én is voltam ilyen cipőben, mint írtam, így azt tudom javasolni, ne vedd fel ezeket a kirohanásait. Nem azt mondom, hogy röhögjétek ki, de nem ér annyit az egész, hogy stresszel menj iskolába.

mindenkinek ilyen jó szülei vannak de jó nektek,

a suliban szólj valakinek

az én tapasztalatom:

-anyu ez a tanár olyan érthetetlenül magyarázz és igazsgátalanul is osztályoz, képtelenség jó jegyet szerezni nála hiába tanulok állandóan

-persze, mert a tanár a hibás igaz? vagánykodás helyett inkább tanulj és ne kifogásokat keress ... -.-"