8. osztályosok, ti is szomorúak vagytok, hogy vége az átalánosnak?

Ma volt a suliban az utolsó iskolagyűlés.

Az utolsó hét, amelyiken minden nap van tanítás.

Az utolsó műsorunk, amit mi adtunk elő, és az egész felső nézi.

És az utolsó nap, amikor teljesen hozzá vagyok nőve a barátnőimhez(valamiért úgy érzem, már nem bírnak engem, okát nem tudom).

A környezetemben mindenkin azt látom, hogy nagyon örül, hogy végre gimis/szakközepes/szakközép iskolás lehet, de én nem.

Persze várom már az új osztálytársaimat, de, ha tehetném maradnék.

Legszívesebben visszatekerném az időt, és más sulit jelölnék meg.

Megcsinálnék egy csomó dolgot, amit nem tettem meg.

Bár az osztályközösség nálunk nem túl jó, mégis hiányozni fognak az osztálytársaim, a 7.-es dzsigolo, aki folyton nyaggatott mindenféle hülye kérdéssel, és mindig megdicsérte a ruhám, a barátnőim, az évfolyamtársaim, a tanáraim, akik biztattak, hogy sokra viszed és minden sikerülni fog, azok, akik nem is törődtek velem, és azok is,akik azt mondták, nem viszed majd semmire.

A 6.-as lány, aki mindig köszönt nekem, az 5.-es, aki mindig leírta a házit, ha öcsém beteg volt, és a 7.-es srác, akibe szerelmes vagyok.

Egy szóval minden és mindenki.

Más is van így ezzel rajtam kívül?

Mindenki szerint örülnöm kéne a gimis létnek, de én csak szomorkodni tudok:(