8. osztályosok, ti is szomorúak vagytok, hogy vége az átalánosnak?
Ma volt a suliban az utolsó iskolagyűlés.
Az utolsó hét, amelyiken minden nap van tanítás.
Az utolsó műsorunk, amit mi adtunk elő, és az egész felső nézi.
És az utolsó nap, amikor teljesen hozzá vagyok nőve a barátnőimhez(valamiért úgy érzem, már nem bírnak engem, okát nem tudom).
A környezetemben mindenkin azt látom, hogy nagyon örül, hogy végre gimis/szakközepes/szakközép iskolás lehet, de én nem.
Persze várom már az új osztálytársaimat, de, ha tehetném maradnék.
Legszívesebben visszatekerném az időt, és más sulit jelölnék meg.
Megcsinálnék egy csomó dolgot, amit nem tettem meg.
Bár az osztályközösség nálunk nem túl jó, mégis hiányozni fognak az osztálytársaim, a 7.-es dzsigolo, aki folyton nyaggatott mindenféle hülye kérdéssel, és mindig megdicsérte a ruhám, a barátnőim, az évfolyamtársaim, a tanáraim, akik biztattak, hogy sokra viszed és minden sikerülni fog, azok, akik nem is törődtek velem, és azok is,akik azt mondták, nem viszed majd semmire.
A 6.-as lány, aki mindig köszönt nekem, az 5.-es, aki mindig leírta a házit, ha öcsém beteg volt, és a 7.-es srác, akibe szerelmes vagyok.
Egy szóval minden és mindenki.
Más is van így ezzel rajtam kívül?
Mindenki szerint örülnöm kéne a gimis létnek, de én csak szomorkodni tudok:(
Én is sajnáltam anno egy picit. Sőt, eléggé, jó közösség voltunk. Aztán amikor jött a középiskola, eleinte nem tetszett, hiszen sok idegen, sok "nagy", már közel felnőtt. Aztán ahogy ment az idő, megismerkedtem az új társakkal, és egyre szorosabb kapcsolatot ápoltunk. Nagyon gyorsan, úgy másfél hét alatt megkedveltem a sulit, megismertem az ottani szokásokat, programokat, egy kicsit több idő volt, amíg sikerült tájékozódni is rendesen. És hamarosan már teljesen baráti viszonyba kerültünk egymással, az osztálytársakkal, és egyéb diákokkal.
Én személy szerint jobban szerettem a gimis éveket, amit 8. osztály végén sohasem gondoltam volna. Azóta már diákigazgatót adott az osztályunk, nagyon sok programban vettünk részt, és tavaly le is érettségiztünk. Kívánok neked is hasonlókat!
En mar nagyon varom hogy elmenjek...Persze hianyozni fog nehany arc de nalunk nyolcadikra mindenki megvaltozott...mar mindenki nagykepu bekepzelt ribi lett :D
Jo mondjuk lehet h jovore se lesz mas de ott mar nem fog annyira idegesiteni hiszen oket mar ugy fogom megismerni
Én is ugyanígy vagyok ezzel. Mindig azon gondolkodok, hogy mikor lesz mindenből az utolsó órám. Nekem nagyon fog hiányozni, van sok ismerős, barát. Tanárok is jók voltak, megszoktam melyik tanárnál mit lehet és mit nem (gondolom érted). Én hozzánőttem a sulihoz, de ez mindenkivel megtörténik. Nem kell félni az újtól, mert az jót hozhat nekünk :) (Máté Péter :D )
Én már valamilyen szinten elfogadtam. Várom az új sulit :)
Köszönöm a válaszokat!
Mind nagyon kedvesek voltatok.
Kicsit sikerült lelket öntenetek belém.
Végülis szerintem is jót tesz majd a közegváltás, mert az osztályban 12-en vagyunk, 3-4 klikkben és ezek csak néha keverednek egymással, és, ha igen, akkor abból botrány, meg összeesküvés elméletek következnek:D
Már várom a gimit, és a 31 leendő osztálytársamat:)
Ezzel nem vagy egyedül,ne aggódj.:)
Én is most ballagtam és konkrétan zokogtam,hogy el kell válnom az osztálytársaimtól,tanáraimtól.
De most már azért kezdem elfogadni,hogy ez a korszakom lezárult és pozitívan várom a gimis éveket. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!