Ugye a 10 éves érettségi találkozóra már csak azoknak érdemes elmenni, akik sikeresek?

"Az összes, CSAK dicsekedni megy oda! Pénzével, mit végzett, hány diplomája van, hány gyereke, hol dolgozik, mit dolgozik"

Ez nem dicsekvés, hanem efy felnőtt párbeszéd alapja... az, hogy esetleg te irigy, vagy depressziós vagy és nem tudsz hozzászólni ezekhez a témákhoz, nem az ő hibájuk...

Szerintem igen.

Vegyünk két példát:

Annak megéri elmenni, akinek bejött az élet. Elmeséli, hogy lett egy szép családi háza, egy szuper autója, remek karrierje, dől a pénz. Mellé pedig csak úgy jönnek a nők. Ez az illető nyilván el fog menni, mert érzi, hogy a társadalmi hierarchiában kiváló pozíciót ért el.

A másik meg miután ezt végighallgatta, mit meséljen? Hogy továbbra is az anyjával lakik, hiába diplomázott le, nem tudott előrelépni az életben? Van egy pocsék állása semmi fizetésért és a nők is tesznek rá magasról? Nem hiszem, hogy ezután a beszélgetés után boldogabb lesz ez az illető!

Ráadásul ma divat lett automatikusan megbélyegezni és lenézni azokat, akik nem értek el sikereket. Ugye mindannyian hallottuk már azokat a közhelyeket, hogy "tegyél magadért" meg "minden a te felelősséged" és "ha igazán akarod, akkor valóra válik". Mondanom sem kell, hogy akiknek nem jött be az élet, azok tudják, hogy ezek úgy ahogy vannak: baromságok. A többi ember viszont le fog nézni, hogy - mekkora egy lúzer!

Úgyhogy az érettségi találkozókat és hasonlókat én tényleg csak azoknak javaslom, akiknek sikerült elérni valamit, különben csak depresszió forrása lesz az egész.

A saját érettségi találkozómon azt láttam, hogy a gimiben kirekesztett emberek felé most már nyitott mindenki, beszélgettek velük is.

Nem volt olyan, hogy valakit az élethelyzete alapján megítéljenek, pedig volt szerencsétlen helyzet bőven.

Egy eset kapott kiemelt figyelmet, egy srác, aki vadászpilóta lett. De ő is azért, mert a civileknek ez zárt világ és mindenki kérdezgette, hogy a gyakorlatban hogy is néz ki egy vadászrepülő vezetése. Szerintem ez érthető, én se tudok repülőgépet vezetni, de azért érdekelne :D

Én sosem voltam jó tanuló.. valahogy mégis gimnáziumba keveredtem, így nem lett szakmám... 86 ban végeztem a sulival, akkpriban még ekkora divat nem is volt továbbtanulni mint ma, de azért gimnáziumból sokan továbbmentek akkor is... én örültem, hogy leérettségiztem...

Nekiálltam melózni, egy nyomdában, abból rendszerváltásra összejött annyi pénzem, hogy vettem egy ütött kopott Roburt, kialakítottal lakóautónak, elmentem olaszországba, dolgoztam kicsit, meg buliztam jókat, lakbér semmi ilyesmi nem kellett... egy jó parkolóhely egy nyílvános wc közelében meg egy gyártelep... ott 1 év után a Roburt lecseréltem egy ha jól emlékszem 5 éves 300.000km es vw-re, ami lényegesen kisebb, de megbízhatóbb volt, azzal jártam be ausztriát, aztán magyarországon és ukrajnán át oroszország nyugati részét... érdekes, hogy moszkvát valamiért mindig messziről elkerültem...

A 10 éves osztálytalálkozón 96 ban, nyílván voltak akik már 2 diplomával nagyon jó munkahellyel rendelkeztek, mégis mindenki a hátsó padból az órákat néha megzavaró, 1-2-3assal bukdácsoló, minden tanár megmondta, hogy Bálintkám, magából soha nem lesz semmi, fickóra figyeltek tátott szájjal... mellesleg ezen az osztálytalálkozón levarrtam a csajt, akibe suliban bele voltam zúgva, és mindig lekoptatott meg megalázott...

Aztán 2000körül az osztrákoknál találtam egy asztalos brigádot, akik antik bútorokat restaurálnak, szabadidőben pedig görbefa bútorokat készítenek...

Itt kiderült, hogy nagyon faxa görbefabútor készítő vagyok...

Úgyhogy a 20 éves találkozón, megint volt mit mesélni...

Vettem nyugat Magyarországon, a határ mentén egy elhagyatott területen egy telket 2005be 300 ezerért, az már akkor sem volt valami nagy pénz... oda letelepedtem a kis lakóautómmal, építettem osb-ből egy bódét él elkezdtem görbefa bútorokat ontani magamból... osztrák és németeknek adtam el... persze mindent feketén... ez odáig kinőtte magát, hogy ma azon a telken, van egy 2szintes 3hálószobás 2fürdőszobás vityilló, és teljesen tiszta vállalkozás formályában gyártok, még mindig főleg a német piacra egyedi kerti bútorokat...

Most volt tavaly a 30 éves érettségi találkozónk, amin én voltam szerintem a "legsikeresebb", bár szerintem ez mindig így volt...

Mellesleg azok közül, akik diplomával, faxa munkával, sok pénzzel rendelkeztek, csak épp élni felejtettek el, 3-an már meghaltak, a többi meg 20 évvel öregebbnek néz ki nálam...

Gyerekek, nyitva európa előttetek... miért nem mentek, világot látni, tanulni az élet iskolájában? Miért jobb otthon ülni és azon keseregni, hogy nektek nincs, másnak meg van...

Egy rohadt rozsdás szakadt furgonnal be lehet járni mindent...

Ameddig ebben méritek a "sikerességet" hogy kinek van több iskolája, meg több pénze, addig egy szomorú szar élet vár rátok...

Nem feltétlenül. Ha egy összetartó, jó osztály voltatok, akkor tök mindegy, hogy jelenleg milyen az élethelyzeted. Másoknak sem fenékig tejfel az élete, biztos vannak mások is munka nélkül, elváltan, stb.

Ha viszont már akkor sem érezted jól magad az osztállyal, akkor semmi értelme erőltetni,tapasztalatból mondom. Az egykori kollégiumi szobatársam most egy nagyra becsült pozíciót tölt be az egyik nagyvárosban. Egy diákcsoportot kísértem éppen, amikor ő kilépett egy ajtón, majd 3 méterre tőlem úgy ment el mellettem, mintha sose látott volna!!! Pedig annyira nem változtam meg a 20 év alatt.

Voltam az 5 évesen, de a 20.-ra biztosan nem megyek.

Ne aggódj, ez osztálytárs nélkül is ugyanígy megy. Volt munkatársnőm, akivel még egymás magánéletében is "benne voltunk", meg néha összejárkáltunk, és nagyon jóban voltunk. Ez kb. 16 éve volt nem több, ugyanúgy nézek ki, és múltkor mit ad Isten! Rám néz, felderül az arca, és SIMÁN elsétál mellettem!!!

Egy hapsival volt.......

(Én is)

Akkor ez most mi??! Normálisak az emberek?? Miért lett ilyen a világ?? Gusztustalan az egész úgy, ahogy van!