Nálatok van/volt stréber az osztályban? Hogy viszonyultok / viszonyultatok hozzá?

Amikor gimis voltam, az első hetekben jól ment első évben az iskola, folyton vittem haza az ötösöket. Aztán becsúszott 1-2 négyes és apám (egyedül nevelt) eléggé rosszul viselte. Jó módúan éltünk, nem vert engem, meg semmi, de lelkiekben nagyon hatott rám, a reakciója, annyira meg volt, hogy szegény rosszul lett. :/

Meg hát volt, hogy pl vasárnapdélután már nem volt kedvem tanulni, bekapcsoltam a TV-t és odajött apám, hogy a másnapi dolgozatom így nem lesz ötös.

Mindegy, a lényeg, hogy belehúztam a tanulásba és szombat és vasárnap is magolással töltöttem az időt, reggeltől lefekvésig, illetve amint hazaértam az iskolából rögtön lefekvésig tanultam és másnap egy órával korábban keltem, hogy tanuljak még.

Az iskolai szünetekben is csak tanultam, extra feladatokat csináltam, stb.

De így is volt, hogy nem ment jól egy dolgozat és négyest kaptam, akkor ment otthon a cirkusz, hogy jobban kellett volna készülnöm a dolgozatra; hiába magyaráztam, hogy készültem rendesen, annyit mondott, hogy nem volt elég és utána mérges volt rám vagy elmondta, ő rosszul lesz mindjárt.

Utána volt egy felelésem és annyira ideges voltam, hogy ötösre kell sikerülnie, hogy nem bírtam lefelelni elsőre, elkezdtem sírni és nem bírtam beszélni.

És utána felvettem azt a szokást, hogy gyakran odajárkáltam a tanárokhoz, hogy x tárgyból hogyan lehetne plusz ötöst szerezni vagy hogy állok a tárgyból.

A dolgozatok előtt ideges voltam, a dolgozat írás után kikérdeztem másokat, hogy x kérdésre jó volt e a válasz, hogy és a dolgozat osztásig ideges voltam és elsírtam magam, ha négyest kaptam, mert féltem, mit fog szólni apám.

Külső szemmel látva az osztálytársak a modoromat hamar elkönyveltek strébernek. Az ofőm egyszer behivatta édesapámat és elmondta, nagyon aggódik, mire apám elmesélte, hogy ő tartja szorosan a gyeplőt, de nem tudta, hogy ennyire szíven üt, hogy jót akar, de nem azt, hogy összeomoljak és utána otthon leültünk és megígérte, hogy nem lesz ilyen szigorú meg drámaias.

Így is lett, ha néha becsúszott pár négyes, nem szidott le, inkább dicsért, hogy tudja, keményen tanulok és a négyes se rossz, de azért, ha látta, hogy kissé rontok, rám szólt - de azt se drámaiasan tette.

A lényeg, hogy lazább lettem az iskolában is emiatt, nem görcsöltem tovább, nem járkáltam oda a tanárokhoz. nem magoltam folyton, de az osztálytársak gennyes strébernek tituláltak továbbra is és a tanárok is jót mulattak ezen. Pl órákon beszólogattak, hogy mielőtt idegileg kiborulok kiosztják a dolgozatokat amikor meg se szólaltam meg nem is voltam ideges vagy felelésnél leszidtak, hogy ideges vagyok, amikor nem is voltam, de ezzel a többi diák utálatát is szították felém.

És még az ofő is rosszul viselkedett velem, megalázott, stb illetve tudta, hogy a gyerekek nem barátkoznak velem de esze ágában sem volt segíteni ezen, pedig tudta, nem azért voltam stréber, mert valami agyi bajom lett volna.

Végzős korunkban kezdtek a gyerekek barátkozni velem; akkor mindenki készült az érettségire, már nem volt olyan, hogy valaki stréber, szóval akkor látták meg az igazi énem, hogy ki is van a stréber álarc mögött. Az volt a legszebb évem.

Érdekelne nálatok van stréber? Miben nyilvánul meg nála? És hogy kezelitek?