"Madarat tolláról, embert barátjáról. " — Egyetértetek-e ezzel a közmondással?

"A hozzád legközelebb álló öt ember átlaga vagy."

Brian Tracy

[link]

[link]

Mások lehúzásával próbálják magukat előbbre helyezni, avagy ha ő nem támad meg másokat akkor őt fogják megtámadni egy idő után. Azok meg akik nem akarják, hogy megtámadják igyekeznek a közelében lenni és esetleg részt is venni benne. A falka szellem pedig egymás uszításából veszi a bátorságot. A direkt konfrontációk néha, van akinek sokszor elkerülhetetlen, a támadók gyengeségei az ha a kinézett "préda" 1. nem foglalkozik velük, a beszólásuknak semmilyen hatása nincs rá 2. képes ütősebbet vissza szólni 3. vállalja és szembenéz az esetleges tettlegességgel és abból vesztes pozíció nélkül kerül ki.

A fizikai támadást akkor vállalják be legtöbben ha azt hiszik, hogy szinte nincs kockázata annak, hogy ők megsérülnek vagy komolyabb káros következményt szenvednének el. Szerinted egy skorpióval vajon mennyien mernének így szórakozni? Persze lenne aki igen, aki azt hiszi gyorsabb vagy szerencsés vagy nem fogja fel a következményeket/ elég őrült. Pl. srác aki kaktuszok közé ugrott.

Ahogy az első is leírta mindenkit az 5 hozzá legközelebb álló ember személyisége behatárolja. Még ha csak időszakosan is, erre is van egy másik mondás: rossz társaságba keveredett. Sok olyat ismerek akik kedves, jó emberek voltak, de a társaság ami körül vette lehúzta őt.

Nekik ez tönkre tette az egész életét, alkoholisták lettek és elitták/isszák minden pénzüket.

Második, sok mindenben igazad van. De mindenki maga választja meg a társaságot, akikkel szeret együtt lenni. És ha valaki olyanokkal szeret együtt lenni, akik lehúzzák őt, akkor valójában ő maga vágyik arra a társaságra. Hiszen ha nem vágyna rájuk, akkor nem lenne velük. De mégis velük van. És miért? Mert az ő társaságukra vágyik, nem pedig máséra. Köztük érzi jól magát, és ez azért van, mert neki hozzájuk hasonló személyisége van. És mert talán nem is volt jó, csak úgy csinált érdekből. Mert másra nem tudok gondolni.

"Vagy semmi gond azzal, hogy szinte mindenki haverkodik ilyenekkel, és senkinek nem jut eszébe rájuk szólni, hogy undorítóan viselkednek?"

Igen, jól látod, senki sem akar. Te sem akarsz rájuk szólni, amikor másokat bántanak. És ha erősebb és bátrabb lennél, talán akkor se mernél. (Persze ez nem biztos, igazából nem tudhatjuk.) De ettől függetlenül a velük barátkozó személyek tudnák őket jó irányba terelni, de a gond az, hogy nem akarják. Tudod, az emberek halálosan meg vannak sértődve azokra, akik nem szeretnek sokat beszélni. Hogy miért, azt én sem tudom (volt már velem is, hogy valaki iránt ok nélkül haragot éreztem, de rögtön észbe kaptam, mert felismertem, hogy azt csináltam, amit a rosszak). Engem sosem zavartak, de valaki képes idegbajt kapni, ha XY nem szól hozzájuk. Épp ezért pont hogy őt látják rossznak, és meggyőződésük, hogy nem tudnak jók lenni olyanhoz, aki nem barátkozik velük. Pedig egyrészt ez egy f*@*szság, el kell fogadni, hogy nem mindenki szeret barátkozni. Ha pedig egy 25 fős osztályból 23 barátkoznak valakivel, akkor annak illene annyi eszének és jóindulatának lennie, hogy nem foglalkozik azzal a maradék kettővel, aki mellesleg nem rossz, csak nem akar az amúgy is rossz közösségükbe tartozni. Nem fogják föl, hogy ha ki lennének gyúrva, és nagyszájúak lennének sem barátkoznának velük, mert más a stílusuk, meg mindenük, az egész gondolkodásmódjuk.

Maguk választották és könnyű a kiút, de akkor miért van annyi rossz házasság ahol bántalmazás van? Miért nem tudnak az emberek változtatni a rossz szokásaikon? pl. dohányzás, alkohol

A legtöbben ahogy én láttam eddigi életem során azért keverednek bele rossz társaságba, mert a lehúzók "elfogadják" őket, talán hasonlóak is belül egymáshoz, de ők is rossz útra tértek. A legfurább amikor tehetséges, magas intelligenciájú embereknek alkoholista barátnője lesz és elisszák minden pénzüket, elpazarolja a képességeit és nem látja, hogy lefelé zuhan, nem érdekli. Azt mondta az egyik barátom, hogy ő jól érzi magát, ő miért nem lehet egyszer végre boldog? Hiába minden ész érv, csak maga tudna szabadulni, de nem akar.

Egyetértek. A haver nem egyenlő egy baráttal, akinek pedig ezek a nagyszájú diákok igazi barátai, az valószínűleg meglátta bennük azt a szépet, amit te nem. Továbbá éppen azért igaz ez a közmondás, mert a barátság megváltoztat. Egyre jobban hasonlítotok a másikkal. Szóval semmiképpen nem szabad megtiltani senkitől, hogy valakivel barátkozzon, mert lehet, hogy talán ő rendeltetett arra, hogy e nagyszájú gyerekből jóindulatú angyalt csináljon.

Más dolog rászólni a helytelen viselkedésre. Ha valaki undorítóan viselkedik, akkor a hozzá legközelebb állónak kéne helyretennie, más nem igen fogja megtenni. Szóval barátkozni lehet és szólni kell.

A haverkodás pedig rejtett stratégia a társasági hierarchia egy bizonyos fokáig való eljutáshoz. Nem egyenlő a barátkozással!

Ez sajnos a való életben/munkában is ilyen lesz :S

21f