Ti egyetértetek ezzel a "közmondással"?

igen

Hát én nem értek vele egyet mert inkább legyek szegényebb de szeressen valaki és várjon valaki otthon mint hogy csak a pénzemért szeressenek.De az igaz hogy ha valakinek sok pénze van akkor úgy több lehetősége van az életben sajna.

Ez nem közmondás. Így nem is lehet egyetérteni vele. A pénz nem minden sőt.

Nem szívesen sírnek sem luxusvillában, sem másutt.

akkor csak simán mondás. :)

nem értek egyet

Nem értek egyet... Ha már okod van arra hogy sírj ,akkor nem tök mind egy ,hogy hol sírsz? Akár melyik szempontot nézed , biztos ,hogy a saját dolgodat fogod szem előtt tartani ,de ha mondjuk egy luxusvillában lennének problémáid ,akkor szerinted mire mennél egy villával ,ha nem tudnád magadnak megvenni/megszerezni ami éppen kell... Ugyan olyan szar lenne és csak az lebegne a szemed előtt nem pedig ,hogy miben ülsz :)

Nyilván nem szó szerint értendő a "sírnék egy luxusvillában" szófordulat! A volt magyar tanárom mondta mindig azt, hogy a pénz nem boldogít. Na erre én csak annyit mondok, hogy ha a gyermeked sír, mert nem tudsz megvenni a szűkös anyagi helyzet miatt egy hőn áhított játékot, boldog vagy? Nem, inkább szomorú. Ha a gyerekednek nem tudsz megvenni egy szép ruhát boldog vagy? Nem, inkább szomorú. Ha a gyereked azért nem tudja megvalósítani az álmát, mert nem tudod fizetni az oktatását, boldog vagy? Nem, inkább szomorú. Szóval aki azt mondja, a pénz nem boldogít, az nyilván nem tett fel magának még hasonló kérdéseket...

Egyetértek, bizony. Mondjuk szerelmi bánatom van: miért lenne jobb a lepukkant albérletrmben vergődni, mint búfelejtésként gyorsan szervezni egy utat, mondjuk Indiába? Ha egészségügyi bajom van: ismerjük a várólistàs vizsgálatokat, ahol pénzzel egy csapásra előrekerülsz, vagy a csak külföldön végezhető méregdrága kezeléseket... Ha magányos vagyok: mikor esélyesebb hozzám hasonló érdeklődèsű emberekkel találkoznom, ha a munka-vacsifőzés-tévé előtt zabálás szentháromságával töltöm a napokat, vagy ha eljárok úszni,táncolni, nyelvtanfolyamra... hagyjuk már ezt a "csak az lehet lelkiekben gazdag, aki csóró" klisét.