Vannak itt olyanok, akiket szekáltak az iskolában?

A külsőm és a beszédstílusom miatt szekáltak, ismerkedtem egy fiúval a sukiból, miatta is cikiztek, és őt is. Hazugságokat terjesztettek rólam, gúnyolódtak. Én visszahúzódó lány voltam, nem védtem meg magam, ma már ezt bánom. Nagyon meghatározza az életemet a suliban átélt sérelem, bizalmatlan vagyok, és félénk, de nem annyira mint a suliban. Nehezen teremtek kapcsolatot, barátaim nincsenek, sem társasági életem. Nem mondanám, hogy zavar a dolog, mára megszoktam, (26 vagyok) és elvagyok a saját világomban.

Nálam akkor kezdődött ez a szekálás, amikor sulit váltottunk, meg el is költöztünk. Engem azért szekáltak 5-8. osztályig, mert csendes voltam, csak akkor szóltam, ha kérdeztek. Ezzel szekáltak, meg kitaláltak nekem egy nevet, hogy "suta" vagyok. Totálisan elment az önbizalmam tőlük, ezért mégjobban magamba zárkóztam, és senki se mondta, hogy ők a hibásak, szóval meg voltam róla győződve, hogy unalmas vagyok, csúnya vagyok és hogy kevesebbet érek másoknál mert nem tudok megnyílni, kapcsolatokat teremteni senkivel. Aztán lettek barátaim, lettek közös témáink mert mindegyikünk könyveket olvasott. Létrejött a saját véleményem is. Felismertem, hogy nem kell ennyire komolyan venni magam, szóval ballagáson eljátszottam a ballagasi műsorban az egyik tanáromat, azt gondoltam, bármit gondolnak rólam az emberek, rosszabbat úgyse gondolhatnak rólam. És az előadás után jött az, hogy végre tojtam mások véleményére és elfogadtam magamat.