Én vagyok túl idealista, vagy a kortársaim nagy része elvtelen?

Az emberek különböző okból haverkodnak az ilyenekkel: a gyávák azért, mert rettegnek attól, hogy ők is célpont lesznek, vagy azért, mert saját maguktól nem mernének ilyesmit csinálni (sérelmeik vannak, frusztrációjuk, esetleg idegesíti őket, hogy a célpontokhoz hasonlóak); van, aki azért, mert élvezi, hogy mással szemétkedhet; olyan is van, aki az ilyen retkekre felnéz, és kritikátlanul követi őket, hogy tartozzon valahová; és van olyan is, aki egyszerűen ilyen gyökér, és hasonló a hasonlóval kellemesen tölti el az időt. Ja, és ki ne felejtsük azokat, akik amúgy kiközösült nagy szellemi-kulturális lúzerek, de ezzel palástolják.

Sajnos, aki ebből igyekszik kimaradni, az nagyon könnyen válik célponttá, nagyon jól kell tudni kezelni az ilyen helyzeteket, hogy a degenertált hulladékok ne adjanak rá kilövési engedélyt.

Szóval, ja, idealista vagy, de az ilyenekkel tényleg nem kell haverkodni :-)

"Az emberekben van valami, ami miatt hajlamosak olyannal beszélgetni, aki erőszakosabb, nagyobb hangú, kellemetlenebb személyiség. Pl. volt egy tanárom, aki azokkal a diákokkal beszélgetett a legtöbbször, akiket legszívesebben kirúgatott volna, mert olyannyira nem hagyták órát tartani, meg egyfolytában beszóltak neki. Mégis velük beszélgetett el a legkönnyebben. Másokat észre sem vett, még akkor sem, ha jelentkeztek. Tudat alatt vonzónak találták azt, aki bántja őket."

Én ezzel vitatkoznék. A tanár

1. megpróbálja a legjobbat kihozni abból, hogy nagy pofájú gyökerek vannak az osztályban. Ha másokkal diskurál, az ilyen nyomoroncok úgyis beszólogatnak és akadályozzák a munkát. Tehát velük foglalkozik (úgyis ezt akarják az ilyen emberek, hogy valaki foglalkozzon a nyomorukkal végre), és megpróbálja így előre mozdítani az órát;

2. egyszerűen megpróbál a kedvükre tenni ("benyalni nekik"), hogy minél kevésbé zavarják az órát;

3. lehet, hogy tudat alatt vonzónak találta a tanár az ilyen tanulót, de akkor sajnos az a tanár is ennyit ér.

Közelről van alkalmam a munkahelyemen ezt a viselkedést tanulmányozni, elmondhatom, hogy az ilyen hangadókkal döntő többségében azért "beszélgetnek" többet, hogy még véletlenül se kerüljenek a céltábla közepébe. Az ilyen emberekből lesz a legtöbbször a slepp, amelyik szintén beszólogat és röhög és szemétkedik. Vagy maga a bántalmazott kezd el pedálozni neki(k), persze mit sem változtatva a szemétkedésen és getzyzésen, sőt, mivel látszólag kisebb a hatás (mintha nem érdekelné az elszenvedő felet), esetlegesen rátesznek még 1 (2-3-stb.) lapáttal.

Az emberek nagy része felnőtként is primitív barom.

Szerintem semmi gond nincs a felfogásoddal, sőt még örülök, hogy van kivétel a degenerált generációban is.

Ha csak azt nézed mi szennyet szeret a nép s mi vicces szerintük, leíródik hogy nem százasok.

Azért népszerűek az alpáriak mert a gyökerek ilyenekre buknak.

S nem lehet mit tenni csak átnézni ezeken, mivel minden ember más-más s változni kevesen változnak jó iránybsn.

23-N

Ime egy temat erinto korabbi kerdesem:

http://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__egyeb-kerdesek__72895..

Az egesz iskolai rendszer/felfogas mar ott el lett cseszve, hogy megalkottak. Ossze kellene kovacsolnia az embereket es nem a szethuzast es a gyengebbek elnyomasat kieleznie.

A belinkelt kerdesbol is latszik, hogy egy ideje mar foglalkoztat a tema, de ocsem elsosavatoja utan tunt fel a problema valodi es megdobbento sulya amikor is egy esetlen kilencedikes lany az osztalyatol tavolsagot tartva, nem tul feltunoen elbujt a sarokban. Egy olyan rendezvenyen aminek az osszetartasrol es a jo osztalykozosseg kialakitasarol kellene szolnia.

Mert igen. Az ilyen embereket elnyomjak, megalazzak, lekopik es ezek a szerencsetlenek olyan mely sebeket is kaphatnak egy egy "artatlan" poen utan, hogy abba a masik fel bele se mer gondolni. Nem vagyok szent, irto jol esett beoltani a sracot aki megkeseritette a fel altalanos iskolas palyafutasomat, de vegso soron senkinek nem lett jobb tole.

Vegzoskent vigan visszagondolva (alliteraljunk egyet) megtettem mindent amit az ilyen esetekben tudtam. Az osztalyt megprobaltam egyben tartani, megprobaltam a gyengeket vedeni es mi volt a hala? Szereztem ket nagyon jo baratot, a tobbi elnyomott kis kocsognek meg megnott a szajja es engem kevertek a kereszttuzbe. Tehat mi a lenyeg? Sokszinuek vagyunk, neha tulsagosan is. Vannak "jo" es "rosz" emberek mind a ket oldalon. Segithetsz rajtuk (es dicseretes, ha megteszed), de sokszor nehez kiallni a nagypofaju kis kocsogok ellen.

Eszembe jutott egy pompas otlet! Fogj egy ciposdobozt vagy egyeb karton szemetet es ird ra: kivansag lada. Ird le egy lapra, hogy mit szeretnel, mi bant, mit keresel es bizz benne, hogy jobb lesz. Ez az egesz persze arra a teoriara epul, hogy segit ha kiirod magadbol a bajaid, de mivel a cucc anonim es le van ragasztva ezert gyakorlati haszna nemigen van. (Celszeru kivagni a doboz tetejet, hogy a papirt bele lehessen dobni)

Nade a kerdesre visszaterve: nem kell az ilyenekkel haverkodni. Keress normalis embereket akiknek nem a tobbi cseszegetese a hobbija aztan ha onzetlenul keresztes hadjaratot akarsz vivni a gyengek lelki udveert akkor csak tessek. Egy tavoli buksi simivel tamogatlak celod elereseben.

19f

"Az emberek rosszak és gonoszak." - Apám mindig ezt mondogatta. És lám, milyen igaza is volt! A saját bőrömön tapasztalom. A környezetemben (osztályban, iskolában, kortársak akár felnőttek között) alig van egy-két olyan személy, akivel kellemesen el lehet beszélgetni egy-egy témáról, értelmesen hozzá tud szólni, saját véleménye van és tud érvek illetve ellenérvek felhozatalával vitázni.

Egyetértek az előttem válaszolókkal; valami vonzza az átlagembereket a bunkó, kötekedő, provokatív, primitív és méghozzá egoista személyekben. De hogy mi, arról fogalmam sincs. Ugyanis engem iszonyatosan taszítanak. Sokszor tényleg azt érzem; semmi keresnivalóm köztük. Néha megkérdőjelezem, hogy vajon bennük van-e a hiba vagy épp bennem. Hiszen én vagyok az, aki képtelen beilleszkedni és asszimilálódni hozzájuk. Egyszerűen fogalmazva, talán tényleg én vagyok rosszul kódolva.

Elkeserítő mennyire lehanyatlik lassan minden tekintetben a társadalmunk.

De Te, Kedves Kérdező mindig is maradj önmagad! Ne állj be a sorba! Inkább légy kirekesztett, mintsem ostoba birka! Találd meg a saját közösséged, csak egy barátod legyen, de az igazi legyen! Ne add fel! :)

Vagyunk még páran, akik hasonló gondokkal küzdenek.

"Az emberek nagy része felnőtKként is primitív barom. "

ennyi a lényeg, lopom. :-)

éN olyan ember vagyk, aki mindenkinek ad egy esélyt. Mindenki egyel indul, van aki eljátsza, van aki nem, de a többség mindig eljátsza. A Hiba ott kezdődik, hogy elképzelsze gy embert valamilyennek, majd csalódsz, mert nem azt kapod, amit vársz. Egszóval magunkban csalódunk, egyszóval MI vagyunk a hibásak.

Sok hasonló könyvet, fórumot olvasgatok, ami ezt próbálja felfedni. A buddhista tanok között találtam meg a választ. Ez pedig nem más, mint a magunk által kreált világ elképzeléséből lepottyanni a valóságba.

Elképzelsz kiskorodban egy világot. Sok dlog határozza meg azt az elképzelést, a mesék, a minta, a szüleidtől kapott okulások, stb. Kb. 12 éves korodban szembesülsz azzal, hogy vannak korlátaid, hogy nem lehetsz olyan könnyen tűzoltó meg orvos, hogy kőkemény alázat és kitartás kell mellé, de milyen áron?

Hogy vannak k9ortársaid, akik szegények, akiknek lyukas cipőjük van, míg te az 5. zöld airmaxért hisztiztél a múlt héten...

Vannak gyerekek, akiket érdekel ez, érdekel mások helyzete, empátiát érez és próbál segíteni. De vannak, akik ezzel nem foglalkoznak, egyszóval túlságosan gfájó az ő lelküknek, sőt,vannak, akik felfogni sem képesek..

Aztán ott a másik 9ldal, mikor pl a szegény ygerekek rosszak, mikor ezzel palástolják a "nyomorukat" hogy pl mást szekálnak, "ez kövér, ez sovány, ez csúnya, ez vörös, stb.."

Legyen szó akármiről, akármilyen fajta, forma emberről, gyerekről, mindig mindennel valamit kompenzál, ellensúlyoz. Az élet valamilyen területén hiányosságot érez, pl nem kap elég figyelmet, nincs jó anyagi helyzetbe, unalmasnak tartja magát, nem elég kitartó, balszerencsés, testi hiányosságai vannak, kisebbségi komplexusban szenved.

Kezelni ezt a heéyzetet hogy lehet?

Egész egyszerűen engem más nyugtat a tudat azzal, hogy mennyire szánalmasnak látom őket, és bánom, hogy ők nem látják magukat az én szememmel. Sajnálom is közben őket, mert tudom, hogy valamilyen hiányosságukat kompenzálják ezzel, és így még szomorúbb az egész...

Van egy ismerősöm, állandóan sír, hogy mennyire negatívak körülötte az emberek, meg hogy ő mennyire boldog akar lenni, mégis bús. Közben pedig más9okat lehülyéz, lekövérez, lenéz, és ezzel ez így még szomorúbb és kiábrándítóbb. Imádkozni fogok érte, hogy tapasztaljon meg olyan dolgokat, amik jobb emberré fogják őt tenni.

Szóval nem kell kétésgbe esni! :)

Skféle forma emberrel fogsz még találkozni életed srán. Egyet viszont jegyezz meg: Próbálj meg keveset elvárni az emberektől, és így nem érhet csalódás. Adj mindenkinek esélyt, aki megérdemli annak többet is akár, mert senki sem tökéletes. Figyázz azokra, akik megérdemlik a figyelmedet és próbálj pozitív lenni, mert ha besavanyodsz onnastól kezdve ilyen leszel mint ők.