Nektek volt olyan esemény általános iskolában ami megpecsételte az ott töltött éveid, vagy mai napig fájó szívvel emlékszel vissza rá, vagy megbántál nagyon valamit? Vagy egyszerűen nem érdekelnek már, mert a múlté? :D

Én 8osztályos gimibe jártam, szóval nekem az ált. isk. felsőtagozat az gyak. gimi első 4 év volt, de itt is 5-8.-nak hívtuk.

Ilyenekre emlékszem:

- jó, ezt anno nem tudhattam, de egész biztos, hogy megmondtam volna anyámnak, hogy túlaggódja magát miattam, és NE jöjjön el a gólyatáborba, és főleg ne akaszkodjon rám, mert rajtam röhögött az új osztályom fele, és emiatt nem is nagyon barátkoztak velem

- kevésbé próbálnék megfelelni a szüleim túlzó elvárásainak, és nem félnék a megjegyzéseiktől egy-egy rosszabb jegy (nálam az kb. 3as kategória volt) után. Ezzel sok ciki dologtól megkíméltem volna magam... egyszer annyira féltem egy 3as megmondásától, hogy két héttel később mondtam meg, erre anyám nagy okosan betelefonált a suliba, hogy mi az, hogy késve javítják ki a dogát (ennyire nyilván tartotta, miből mit írunk)... ofőm meg ezt továbbadta a tanárnak. Nekem aztán sikerült kidumálnom magam a tanárnál, hogy félreértés volt, de nagyon kínos volt.

- volt pár megjegyzésem, amire sztem az osztálytársaim nem is emlékeznek, mert én mondtam, a jellegtelen lány, de elég cikik voltak... pl. vkinek megmondtam, hogy sztem XY osztálytársból pornósztár lesz felnőttkorában (mondjuk annyira nem lőttem mellé, bikinis felfújt szájú "instagram modell" pénzes csávóval, alibimunkával a csávó cégénél), annyira k...s, egy tanítási órán megmondtam az egyik tanáromnak, hogy egyik barátnőm apja, aki kiskorában a térdén lovagoltatta őt, üdvözli

- a menőbb csajoknak, akik folyton otthon hagyták a könyvüket, az enyémet kunyizták el, aztán a padtársamat fikázták, amiért huszadszorra már nem akarta középre tenni az övét, megmondtam volna, hogy talán ha az IM, Cosmo, Joy, 100xSzép magazin összes meg két kiló smink helyett a könyvüket raknák be meg nem kisretiküllel mászkálnának a suliba, talán nem folyton engem kellene zargatniuk, és nem akarok én lenni folyton a villámhárító

15. vagyok

Ja, még az okozott nekem traumákat... nagyon eminens, jó képességű diák voltam. Tesin volt egy-két elbénázott dolgom, amire a tanár azt mondta, hogy "Hogy hát amennyire dicsér sok tanár az eszem meg a precizitásom miatt, nem ezt várta". Ekkor voltam 6.-os... és amilyen kis balek voltam, hát rögtön magamban kezdtem keresni a hibát, és azt hittem, tényleg BUTA vagyok, amiért mittudomén, túl távolról végzem a távolugrást, és nem a vonalhoz közel. Aztán rájöttem, hogy a tanár a hülye, és attól még lehetek művelt meg logikusan gondolkozó, hogy tesihez, sporthoz nincs affinitásom.

bár én csak most végeztem az általánost van egy két dolog amit tovább hordozok:

- életem egyik legnagyobb hibáját akkor követtem el amikor egy tanárom ellen fordultam. egyszerűen minden irritált benne, pedig azelőtt egész jóban voltunk csak....nem tudom. Azóta lassan két év telt el de még mindig bánt annak ellenére, hogy a tanár már rég megbocsátott és azóta olyan mintha második anyám lenne (még így, hogy elballagtam is)

- a másik az angol órával kapcsolatos. az a baj, hogy hiába tanultam 8 évig valahol megrekedtem és szinte semmit sem tudok. a tanárunk egy elég szigorú és ijesztő ember volt. Mármint kedves meg minden (az utóbbi egy évben jóban lettünk és bár korán sem volt felhőtlen a kapcsolatunk mégis könnyezve búcsúztam tőle, utána pedig egész délután így sírva fakadtam ha csak eszembe jutott) de ha haragudott akkor az ég óvja aki a közelében volt. Engem elég sokat szívatott és hetedikben amúgy sem voltam túl jó paszban, csomó minden összegyült és hát ő sem segített. Amúgy sem szeretem az angolt mint nyelvet, nem is tudom és még ő is szívatott és nem tudhattam mikor jut pont eszébe úgyhogy minden órára remegve mentem be. Gimiben ma volt az első angol órám és azért az a félelem olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy még gimibe is elkisért és talán fog is.

U.i. ezzel nem mocskolni akarom a tanárt mert tényleg jó fej és talán én is tehettem volna többet az úgy érdekében csak hát érdekes volt a kapcsolatunk.