Minden csak az én hibám? Mit kéne tennem?

A KÉRDEZŐ:

Elnézést kérek, valamiért elküldte előbb mint szerettem volna.

Itt a folytatása:

hát nosza , jelöljük be a facebook-on!

Így is lett, majd néha-néha rá is írtam ...persze mindig a sulival kapcsolatban kérdeztem valamit, sokszor órákat bambulva a monitort , izgulva hogy mikor ír vissza.

Ez ment egy darabig, aztán már más témákba is belementünk, beszélgettünk, a suliban is sikerült elérnem néha hogy pár szót váltsunk, egészen jóba lettünk... Aztán gondoltam kipróbálom , hogy reagál ha közeledek felé valahogyan... jött az hogy már találkozzunk, felköszöntöm ha szülinapja van stb.. akkor már voltak komolyabb dolgok, úgy nem történt semmi, azért nem akarom részletezni mert nem olyan téma, amit vígan kitálal az ember a nagy nyilvánosságnak.

Telt-múlt az idő, már nem volt a tanárom, 1,5 év telt el azóta hogy először megpillantottam és még mindig ugyanaz az érzés fogott el, akárhányszor találkoztunk... Aztán egy szép napon történt köztünk ez meg az... A lényeg hogy még Dante szerint is valószínűleg a pokol aljára kerültem volna, ahogy elcsábítottam a szegény tanárbácsit...

Ha mindent megoszthatnék veletek, könnyebb lenne, de sajnos csak annyit írhatok le hogy teljesült az, amit sosem gondoltam volna...

Furcsa hogy mikor este lefekszel aludni, álmodozol hogy mit szeretnél elérni, kit szeretnél megkapni stb...és egyszer csak puff..megkaptad! Ez volt az első gondolatom. A második pedig az, hogy oké...de mi lesz ezek után? Én szeretem, neki meg valószínűleg csak egy titkos kis kaland volt ami sosem tudódhat ki. Azóta kerül engem, de én is igyekszem őt, ahelyett hogy megbeszélnénk a dolgot értelmesen... Most már több mint 2 év telt el azóta hogy beleszerettem, de semmi sem változott.. Mégis mi a francot kéne tennem? Ha beszélek neki az érzéseimről ő meg ott hagy a francba de van még pár évem a suliban az se jó, ha magamba folytom, az se jó..Szerintetek?