Mit csináljak, hogy ne rettegjek tőle annyira? Sürgős!
Van egy osztálytársam, aki a legjobb barátnőm volt. De már nem az egy ideje, s nagyon sokszor nagyon megbántott, s játszadozott velem és kihasznált. Ennek eredményeként tavaly egész második félévben szorongásos tüneteim voltak és nyugtatót szedtem (növényi) mikor suliba mentem, hogy ne készüljek ki teljesen. Azt hittem, ha minden nap látnom kell, akkor egy idő után "hozzászokom" a jelenlétéhez, de nem lehetett. Ide-odamentek a letiltások, én meg hülye módon mindig adtam neki újabb esélyt, mert nagyon hiányzott (ugyanolyanok vagyunk valahol, ugyanúgy gondolkodunk, beszélünk), de nem tudtuk egymást elviselni normálisan, szóval mindig veszekedtünk és provokáltuk egymást. de én ezt már nem bírtam, ráadásul nagyon durván megbántott tavasszal, és utána már suliba se jártam. azóta egyszer láttam nyár elején, amikor egyből pánikrohamot váltott ki belőlem a jelenléte.
jövő héttől kezdve sajnos látnom kell majd őt a suliban, és már most nagyon szorongok, s annyira ideges vagyok, hogy már muszáj volt nyugtatót bevennem, pedig egész nyáron semmi bajom nem volt. ráadásul ez az utolsó évünk a gimiben, nem akarom, hogy ez miatt elrontsam az érettségit, s ne vegyenek fel egyetemre.
konkrétan rettegek tőle. valakinek van valami ép ötlete, tanácsa, mit csinálhatnék? mert már nem bírom.
pszichológusnál voltam, de nem segített annyira, a szüleim pedig nem tudják kifizetni, hogy újra járjak, másik suliba pedig már nem mehetek át az utolsó év miatt. szóval muszáj vele együtt leélnem az évet, és bejárnom. :(
18/L
"egy idő után "hozzászokom" a jelenlétéhez"
Ez nem így működik.
Minden ilyen gondolatok miatt van, ha gondolataidon nem változtatsz s helyzetben tapasztalt ingerek rád irányuló hatásai sem változtatnak ezen, 5 milliád év alatt se szoknád meg ilyen értelemben.
Ha kell én ingyenesen kezellek.
Pontosabban kell, de ha szeretnéd.
Igazából pánikbetegséget nagyon nagyon egyszerű kezelni, biztosan ti is hulladék, pszichológiához egyáltalán semmit sem konyító embernél voltál.
Nem olyannak tűnsz akin nem lehet segíteni.
Röviden.:
Gondolataiddal kell jász és elemezned helyzetedet. Ha ezt jól teszed, könnyedén nyugalmi állapothoz nagyon közeli állapotba tudod magad rakni akár másodpercek alatt.
Nem tudom ezen mit olyan nehéz megtanítani egy betegnek, kedves húgyagyú pszichológuskák.
Írj s segítek.
Egészen konkrét nincs. Ő egyszer azt mondta, hogy túl sok időt töltöttünk együtt, de ezt szerintem ő se gondolta komolyan, mert akkor nem így alakult volna az egész, és nem keresné velem a kontaktust egy-egy hosszabb szünet után és nem akart volna velem időt tölteni (mozizás, edzés, stb, de addigra mindig újra összevesztünk és megbántott, mire megvalósulásra kerültek volna)
A viselkedésünk... eléggé össze voltunk nőve, hétvégente mindig együtt jártunk inni, vagy egymásnál ittunk, nagyon hasonlítunk, ugyanúgy gondolkodunk, elég gyakran előfordult, hogy ugyanakkor ugyanazt mondtuk, szinte egymás gondolatában olvastunk. sokat élcelődtünk meg szurkálódtunk a másikkal, ezek a tipikus beszólogatások, amik baráti társaságokban folyamat mennek, néha még játékosan verekedtünk is. ezek a kis élcelődések lettek azok, amiken aztán besértődtünk, hol én, hol ő, s eleinte csak amolyan kisebb viták voltak, aztán meg volt, hogy vita sem volt, csak besértődés a részéről, s távolságtartó lett, aztán meg veszekedésekké fajult a dolog, s jéghideg lett, volt, hogy alig volt képes hozzám szólni.
ilyesmi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!