Rémálmom a gimis kémia/fizika óra, pedig már le is diplomáztam?

Én is már a 2. diplomámat szerzem meg a nyáron de a gimis matekóra gondolata a mai napig szorongással tölt el. A tanár az osztályfőnök volt, mindenkit megalázott, beleértve engem is. Otthon sokszor sírva gyakoroltam késő estig. Amikor eljöttem egyetemre, még hónapokig voltak ilyen álmaim (kiderült, hogy mégis megbuktam a matek érettségin, ezért kiraktak az egyetemről, stb.). Gimiben rendszeresek voltak. Ma már nem álmodom ezzel de néha, ha eszembe jut ez a tanár, spontán pánikrohamot kapok.

Amúgy én autista vagyok (normál suliba jártam) és a legjobban az bántott, amikor a tanár fogyatékosnak nevezett mindenki előtt, mert nem olyan külalakkal írtam a számokat, ahogy ő szerette. Szinte minden alkalommal, amikor a táblánál álltam, közölte, hogy a szüleim nem gondolhatták komolyan, hogy rendes suliba küldjenek, hiszen még egy számot sem tudok leírni. (Kitűnő tanuló voltam, a számaim pedig olvashatóak voltak, csak nem olyan kacifántosak, mint ahogy ő írta.) Végül az igazgatóval beszéltem, aki helyretette a tanárt. Onnantól kezdve nem szólt be ilyeneket, de továbbra is lenézett. Amikor nagyon stresszes vagyok, néha hallom a hangját a fejemben. Van az a hang, ami időnként megszólal belül és közli, hogy ez nem fog menni, kárörvendően mondogatja, hogy ehhez te kevés vagy, add fel. Önbizalomhiánynak hívják, azt hiszem. Nekem az a hang mindig a volt osztályfőnököm hangján szólal meg.