Ti hogy vélekedtek a "Feleljünk a jobb jegyért" elvért?

Amikor külföldön éltem gimiben nem volt olyan, hogy közepes és jó között álltál a dolgozatokon kapott jegyek alapján és felelhettél, hogy ne közepesre zárjanak le. Ott a magaviseletedre órán is kaptál jegyet; mennyire voltál aktív órán, mindig kész volt e a házid, csináltál e szorgalmikat, stb. Így egy tárgy osztályzata két tényező átlaga volt; a kapott jegyek átlaga és a magatartásra kapott jegy.

Viszont bukás esetén lehetett pótvizsgázni, amik az év végi bizonyítvány kiállítása előtt megvoltak.

Itthon viszont nem tetszett és rémálom volt a jegylezárás előtti időszak. Főleg a június, amikor már év végén amúgy is hulla az ember, bejön a meleg, már észben nyaral, egész tanévben minden délután 2-3 tantárgyból készült dolgozatokra és mellette leckét írt és az otthoni teendőit is ellátta. A halálom volt, hogy a tanár kiszámolta az átlagomat, látta, hogy 4,5 és nem tudta azt mondani, hogy jó, a szorgalmam miatt ezt felkerekíti 5-re, hanem, hogy feleljek le neki a félév tananyagából a héten. És egész tanévben szorgalmas voltam, a szorgalmikat is megírtam, az órákon aktív voltam, de a rosszabb jegyet kapom, mert a felelésnél nem tudtam 1-2 kérdésre a választ. Arról nem is beszélve, hogy magolással töltöttem az egész délutánt, két másik felelésre készülve, ahol a tanár az órai magatartást ugyancsak nem tudta figyelembe venni.

Szerintem azzal, hogy a félévi magatartás dönt arról, hogy merrefele kerekedik a jegy ösztönözné a diákokat arra, hogy szorgalmasabbak legyenek az órán, így a tanár is a 3,5-re álló tanuló jegyét nyugodtan lekerekíthetné 3-ra, ha az egész félévben dumált az órán, papírrepülőt hajtogatott, nem írt házit és igazságtalan sem lenne, hogy a másik tanuló, aki minden órán kész leckével és szorgalmival jelent meg, aktív volt az órán, stb meg ugyanolyan átlaggal négyest kapott.

Ti hogy vagytok ezzel?