Mindenki utál. Miért?

Mindenki kitagad az osztályból.

A lányok közül mindenki ellenem van, élén a menők.(3)

Mind a ketten környezet pusztítók, én mindig felszedem utánuk a szemetet, ők meg nem engedik. Kikapják a kezemből, és eldobják, aztán röhögnek rajtam.

A többi lány meg henceg, hogy nekem olyan nincs ami nekik van, és ezzel visszaélnek.

Nem tehetek róla, hogy a szüleim által keresett pénzt nem szórom el 8-adik cipőmre, hanem megbecsülöm, és nem könyörgök nekik. Azért megdolgoztak a szüleim. És még engem felnevelni.....

Na mindegy.

A fiúk, mindenféle ri**ncnak meg k**vának elhordanak mert nincs nagy mellem meg nagy seggem, és nem öltözködök úgy, hogy a fél mellem kint van. (Szerintem, azok akik ilyenek, na azok a k**vák.)

Nekem bejön a sima farmer, inkább egyszerű nyakas pulcsi és kész.

Nem vagyok menő.

4-5-ös tanuló vagyok, ezért mindig azt hiszik, én vagyok a kis kedvenc.

Bezzeg, mikor jönnek oda sírni, kéne a puskám órára mi.......

Odaadom nekik, hiszen sajnálom őket, de tudom, nem érdemelnék meg.

Nem tartom magam csúnya kislánynak, de nem vagyok Byonce sem. (Remélem jól írtam)

Nem szoktam gúnyolódni. Meg még vernek is. Fiúk.

Mivel ma van bolondok napja, ezért egy kis vicces verset küldtem az egyik fiú osztály társamnak, és reggel amint beértem a suliba:

"Azta, be ne sz*rjak, ro**dt vicces voltál. Röhöni sem röhögtem rajta!"

És ezzel mindenki egy lapát ****nak vett.

Ő nekik csak a káromkodás jár az eszükben.

Elmondtam a szüleimnek, azt mondták, ne érdekeljen, és nem fogom észrevenni.

Nem érdekel.

De rosszul esik.

Annyira megszoktam, hogy 5 éven keresztül terorizálnak, hogy már megszoktam.

Egyszerűen leblokkolok ha beszólnak és nem tudok visszaszólni semmit.

Na igen. Meg aki tetszik nekem....

Meg is fogadtam magamnak, 20 éves koromig nem leszek szerelmes, mert sose tetszem senkinek. Kiröhögnek a lányok is, ha elmondom nekik ki tetszik.

Ezt elmondják az illetőnek, és nem tudom levakarni magamról 1 évig, hogy

"Azta! Te meg ő! Háhá! Ne is álmodj!"

Szóval mit csináljak?

És csodálkozik anyum meg apum, miért vagyok kint egész nap az állatoknál. (De azért rendszeresen segítek nekik amiben tudok.)

Talán azért, mert a lovam, kecském, kutyám...stb. nem olyan se**fej mint az osztálytársaim.

Ők megértenek, nem érdekli őket, ha koszos, régi szakadt ruhába megyek ki hozzájuk. Jól érzik magukat velem, és én ő velük.

Ennyi lenne!

Bárcsak az emberiség olyan "fejlett" lenne mint az állatok.

Arról álmodom mindig, ha tanár leszek, szépen és ügyesen megtanítom írni a kisgyerekeket, számolni és olvasni. Nem beszélnek csúnyán, és védik majd a természetet. Megtanítom velük meglátni a természet kincseit, és óvni azt.

Értelmesen, okosan mennek tovább az iskolából.

Nem lenne természetrombolás.

De ezek csak álmok maradnak. Mit érek én, egy pici hangya, ha az 1.000.000 hangyából álló sereg ellenem van.

Mit csináljak ez ellen?

Köszönöm aki végig olvasta!

(Légyszives, a felhasználó nevem miadt ne gúnyoljatok!)

13/L