Hogyan lehet bocsánatot kérni egy tanártól?

Lehet azt hiszi szemelye miatt logtal es o is tudta eddig milyen jo volt, most meg talalkozni se akartal vele igy logtal.

Beszeld meg vele mint ember az emberrel s mond te szivesen lennel vele mint eddig.

De buta vagy...

Egyszerűen csak sz-pat.

Egyáltalán nem vette a szívére, csak ezzel büntet, hogy bűntudatot kelt benned.

Tök alap pszichológiai jelenség, ennél százszor bonyolultabbra is felkészítik őket, hogy manipulálni tudják a tanulókat.

Nézz rajta te is keresztül, ugyanúgy ne vedd ember számba, ahogy ő nem vesz téged.

Hibáztál, de beírta a hiányzást, rögzítve van az igazolatlan, ennek a történetnek itt a vége, megvolt a megfelelő, elfogadott retorzió.

Innentől egálban vagytok, tehát teljesen nyugodtan visszatükrözheted felé azt, amit ő sugároz feléd.

Ne keresd vele a szemkontaktust, szard le magasról.

Nehogy már ilyen alárendelt szerepbe kényszerítsen! Viselkedjen felnőttként, ha meg nehezére esik, akkor ő nem érdemel meg téged, és nem fordítva.

Előttem szólónak csak azért nincs igaza, mert ebben a kapcsolatban a tanárnál van az ütőkártya, mégpedig azért, mert a kérdező van alávetve neki érzelmileg (a kérdésfeltevés ezt bizonyítja). Tehát hiába venné semmibe a kérdező a tanárt, a tanár egyrészt átlátna ezen, másrészt meg ha a kérdező örökre megsértődik, az a tanárnak nem olyan nagy "veszteség", viszont a kérdezőnek igen, mert itt sír, hogy milyen rosszul esik neki, hogy megszakadt a jó kapcsolat... Szóval a meccset ígyis-úgyis a tanár nyeri.

A lényeg, hogy azért húzza most fel az orrát a tanár, mert azt várja, hogy bocsánatot kérj tőle. A tanár számára ugyanis nincs elintézve annyival, hogy beírta a hiányzást és egálban vagytok (ebben sincs igaza az előttem szólónak). A tanár ugyanis nem egy büntetésvégrehajtó, hanem pedagógus, és mint ilyen, nem azt tartja a feladatának, hogy dokunentálja a te hiányzásodat, hanem azt, hogy téged neveljen. És most azt akarja elérni, hogy lásd be a bűnödet, és állj elé, és töredelmesen ígérd meg, hogy többet nem csinálsz ilyet, és hogy ő elmondhassa neked, hogy ezt nem nézte ki belőled, és nem akarja, hogy elzülljél, mert okos, ügyes gyerek vagy, kár lenne érted.

Szóval ha pontot akarsz tenni az ügy végére, állj elé oda, és kérj bocsánatot, mondjad neki, hogy hibáztál, többet nem fordul elő. A tanárt nem a dokumentálás, igazolatlan órák beírása érdekli, hanem ez.

" tanárnál van az ütőkártya, mégpedig azért, mert a kérdező van alávetve neki érzelmileg"

Ezt pofázom, hogy ne legyen!

Ne hagyja magát manipulálni, érzelmileg zsarolni, szarja le nagy ívben.

Bocsánatot kérni meg még csak véletlenül se, nehogy már még a jogos büntetés után bele kényszerítsék, hogy saját magát megalázza!!!

Büszkeség is van a világon, nem szabad olyan szekér után szaladni, ami nem vesz fel!

Ha a tanár így döntött, b-ssza meg, kapja meg a döntésének minden következményét.

Lehet, hogy neki nem nagy veszteség, de ha ilyen ember, akkor a kérdezőnek meg ez semmilyen veszteséget nem jelent!

Ezt kéne felismerni!

"lásd be a bűnödet, és állj elé, és töredelmesen ígérd meg, hogy többet nem csinálsz ilyet, "

Jaj, hagyjuk már ezt a szart, nem többszörös gyilkosságról van szó, csak egy szaros óráról!

Mit kéne csinálni, térden kúszni?

Az tetszene ennek a nagy pedagógusnak az egójának?

Mi lenne az elégtétel? Mondja azt, hogy köpj a szemembe, vagy szarj a számba? Hol a határ?

Álljunk már meg, mit képzel magáról?

"nem azt tartja a feladatának, hogy dokunentálja a te hiányzásodat, hanem azt, hogy téged neveljen"

Mire?

Hogy egy érzelmileg manipulálható megalkuvó gyenge szarkupac legyen?!

Ha már annyira az egyenes jellemnél tartunk, meg a nevelésnél, lehet, hogy pl. jó példával kéne elől járni a "kedves tanárnak" félrehívni a kérdezőt, és ha valami baja van, akkor négy szem közt, felnőtt intelligens ember módjára rákérdezni, kérdőre vonni, hogy mi volt ez.

Egyenesen, nyíltan, őszintén, esélyt adva a tisztázásra.

Ez, így, óvoda, középső osztályos szint!

Vagy egy primitív, vagy egy alattomos, nagyképű ember hozzáállása.

Vagy ezek kombinációja.

Tökmindegy melyik, ilyen emberre nincs szükség senki életében, szóval kedves kérdező, veszteség nélkül kizárhatod az életedből.

Félreértettétek, amit írtam, ez a duma, hogy "töredelmesen kérj bocsánatot" csak amolyan szófordulat volt, nem ezen van a lényeg, amit a válaszolók ebből következtettek ki, az nem igaz, én nem gondoltam ilyenekre, hogy alázd meg magad. Itt csak arról van szó, hogy a tanár számára nem annyi a történet, hogy beír és minden el van intézve, hanem azt szeretné, hogy máskor ne lógj, illetve ne szokj rá erre, és azt szeretné elérni, hogy erre magadtól jöjj rá, és mondd el neki, hogy többet nem fordul elő. Ebben semmi nincsen, egyáltalán nem alázod meg magad, ha beszélsz vele. De egyébként igaz az, amit arról írtak a többiek, hogy az is megoldás, ha tényleg nem foglalkozol ezzel, és eldöntöd, hogy innentől érzelmileg neked semleges lesz a tanár. Ilyen esetben hagyd az egészet. Én csak azért írtam, amit írtam, mert a kérdés alapján úgy láttam, hogy fontos neked, hogy jóban legyetek, és ha azt akarod, hogy minden olyan legyen, mint régen, akkor bizony oda kell állnod elé, és mondanod kell neki, hogy többet nem fog előfordulni. Bizonyos értelemben a tanár most érzelmileg zsarol, és én nem mondtam, hogy ez szép dolog, mert valahol nekem sem tetszik. Én csak vázoltam egy lehetséges megoldást, hogy ő hogy láthatja ezt.

"Ha már annyira az egyenes jellemnél tartunk, meg a nevelésnél, lehet, hogy pl. jó példával kéne elől járni a "kedves tanárnak" félrehívni a kérdezőt, és ha valami baja van, akkor négy szem közt, felnőtt intelligens ember módjára rákérdezni, kérdőre vonni, hogy mi volt ez.

Egyenesen, nyíltan, őszintén, esélyt adva a tisztázásra."

Ezt is csinálhatta volna a tanár, de ez túl konkrét lenne. Ebből csak az jönne ki, hogy megkérdezné, hogy a kérdező miért lógott, a kérdező azt mondaná, hogy csak véletlenül stb., és többet nem fordul elő. A tanár viszont azt akarja, hogy a kérdező magától menjen oda hozzá. Van különbség a kettő között, mert minden tanár szereti, ha a gyerek magától jön rá a "bűnére". Szerintem sem szép dolog, hogy érzelmileg zsarolja, de úgy látszik, mégis ezt az utat választotta.

Férfi a tanár vagy nő? Te fiú vagy vagy lány?

"Lehet, hogy neki nem nagy veszteség, de ha ilyen ember, akkor a kérdezőnek meg ez semmilyen veszteséget nem jelent!

Ezt kéne felismerni!"

Ezt nem jól látod, itt ugyanis nem egyenrangú viszonyról van szó. Ha barátságról, párkapcsolatról stb. lenne szó, akkor igazad lenne, tanár-diák viszony esetében viszont nincs. Mert megsúgom, hogy a tanárnak is fontos a kérdező, mert ha nem lenne neki fontos, akkor tényleg csak annyit tenne, hogy nyíltan rákérdezne, hogy mi volt ez, és a kérdező mondana valamit, aztán mindenki menne a dolgára. Viszont most a tanár "kelleti a p*csáját" eljátssza a sértődött tanárt, és a látszat ellenére (hogy most semlegesen viszonyul a diákhoz), nagyon is fontos neki ez az egész, különben nem választott volna ilyen stratégiát. Az más kérdés, hogy érzelmileg a kérdezőhöz másképp viszonyul, mint fordítva. Ő nem fog ilyen kérdést itt feltenni gyk-n, hogy "a tanítványommal összevesztünk, jaj, mi lesz", neki mindegy hosszú távon, hogy megszakadt-e a jó kapcsolat vagy sem. De ez nem azért van, mert érzelmileg semleges neki a gyerek, hanem itt alá-fölé rendeltségi viszony van, nem mellérendelt, egyenrangú. A lényeg, hogy a tanárnak fontosabb, hogy te ne lógj az óráról, mint az, hogy jóban legyetek. Ez az a dolog, amiért fontos vagy neki, és nem azon parázik, mint te, hogy jóban legyetek. Ez adja azt a helyzetet, hogy érzelmileg zsarolhat. De ettől még fontos vagy neki.

"Bocsánatot kérni meg még csak véletlenül se, nehogy már még a jogos büntetés után bele kényszerítsék, hogy saját magát megalázza!!!"

Milyen jogos büntetés? A tanár nem büntette meg, csak beírta a hiányzást. Itt pont arról van szó, hogy a tanár azt akarja elérni, hogy az élet nem annyi, hogy leírt törvények vannak a világon, aminek meg kell felelni, és ha ezeknek mindenki eleget tesz, akkor minden rendben van. Ez csak a látszat. A valóság az, hogy a tanárnak rosszul esik, hogy egy diákja nem megy be az órájára, akivel jóban van, és ezt szeretné vele tisztázni, és jogos is a tanár sértettsége. Egy ilyen dolgot nem lehet adminisztratív eszközökkel szankcionálni. Akkor lehetne, ha semlegesek lennének egymás számára.

"tanár-diák viszony esetében viszont nincs."

Egy tanár diák viszony véget ér a tanórákkal.

Én az ilyen manipulatív hátulról jövő moslékokat leköpni szoktam, nem a seggüket nyalni, mint egy behódolt kutya!

Kár, hogy nem az én gyerekem a kérdező!

Olyan leckét taníttatnék vele a tanárnak, hogy megemlegetné.

"a tanár "kelleti a p*csáját" eljátssza a sértődött tanárt,"

Szerinted ez egy példaértékű viselkedés?

Szerinted ha akkora pedagógus, hogy ennyire az életre akarja felkészíteni, jó példája ez annak, hogyan kell egy konfliktust kezelni?

Mert mondjuk én az ilyen emberekre vagy 0 energiát fordítok, vagy felpofozom, hogy tudja a helyét, meg hogy kinek az érzelmeivel játsszon!

Mit akar ezzel megtanítani?

Hogy érzelmi zsarolással célt lehet érni?

Hogy sunyi manipulálással lehet játszadozni az emberek érzelmeivel?

Hagyjad már a hülyeséged!

Egy egy lelki nyomorult, aki így akarja fényezni magát, meg a seggét nyalatni.

Ki kell röhögni. Szánalmas bohóc.

...

Amúgy meg, kedves kérdező, ha bocsánatot akarsz tőle kérni, egyszerűen állj oda elé, mutass neki példát bátorságból, nyíltságból, becsületből, és kérj tőle bocsánatot.

Annyi, hogy onnantól a kutyája leszel.