Teljesen kétségbe vagyok esve! Mit tegyek?

A helyzet az, hogy holnap ugye kezdődik a suli, amitől a hideg is kiráz. Bár sok dolgozatot írunk, de nem is amiatt, hanem az egyik osztálytársam miatt. Negyedik óta terrorizál engem és valahogy mindig az osztályomba kerül, és most vagyok tizenegyedikes, de még két évem van a nyelvi előkészítő miatt.

Anno kisebb csínyekkel kezdte, de akkor még másokra is kivetült az, hogy ennyire köcsög. Teljesen tönkretette az osztályközösségünket, a lányokat egymásnak uszította és közben megjátszotta, hogy Ő milyen aranyos. A legrosszabb az egészben, a volt osztályfőnököm egyszerűen imádta, ha valami rosszat tett, akkor is megúszta. Tőlem ellopta a szekrénykulcsom (anno közös szekrénye volt a lányoknak, tehát Ő is abban volt, amiben én) és tanárnő letudta azzal, hogy elhagytam. Pedig én fizettem érte 200ft-ot, ezért volt, Ő meg nem és ezért vette el. Ez volt nyolcadik félévkor, ezért már nem is foglalkoztam vele annyira.

Kilencedikben jött az újabb sokk, újra osztálytársam lett. Az elején még volt rajtam kívül 1-2 ember akit szívatott, de mostanra teljesen rám szállt. Ott rúg belém ahol tud, gyaláz engem és hatodikban még a falnak is nyomott, amikor visszaszóltam neki. Képtelen vagyok szembeszállni vele, mert kicsi vagyok, sovány, Ő meg magas, ráadásul kövér is, már ha csak rám ül, abba belehalok, de nem is emiatt, hanem anno fenyegetett. Félek, ha visszaszólok, akkor megint megüt, vagy bármi mást csinál... mert csak akkor bánt, ha a tanár nem látja és csak a barátnői vannak ott. Tönkreteszi az életem!

A jegyeim látványosan romlanak, mert nem tudok a dolgozatra koncentrálni, mert hallom, ahogy szapul engem. Ráadásul angolon tanárnő mellém ültette, mert nem akarja, hogy bárkivel is beszélgessen órán. Emiatt majdnem bukásra állok belőle. Szóltam tanárnőnek, de csak annyit tett, hogy elültette mellőlem és amikor panaszkodtam neki róla, csak annyit mondott, hogy átmehetek a másik csoportba, ott nincs ez a lány. Na igen, de én a haladó csoportban vagyok, ott van a legjobb barátnőm és az a pár barátom, a másik csoportban meg a csaj barátnői, akik folyton piszkálnak. Ráadásul ez egyfajta győzelem lenne a csajnak, és még egy indok miatt basztathatna. Arról meg ne is beszéljünk, hogy szüleim milyen hisztit levágnának, ha átkerülnék a másik csoportba.

A lényeg, hogy most itt ülök a gép előtt, a sírógörcs kerülget, reszketek és este már rémálmaim voltak a csajjal. Rettegek a sulitól és a testem úgy védekezik, hogy olyan dolgokat produkál, mintha beteg lennék. Most is, úgy érzem magam, mint aki lázas, de 36,5 a hőm, vagyis semmi ilyen. Én ezt a két évet már nem tudom, hogy bírom ki. Másik suli szóba sem jöhet, mert anya nem akar átíratni, szerinte ott is lenne ilyen ember... de ez nekem akkor is sok. Depressziós vagyok és üldözési mániám van, ha meglátom a csajt, akár képen, akár élőben, pánikrohamom lesz. Nem tudom meddig fogom még ezt bírni... Egyelőre az öngyilkosság gondolata föl sem merült bennem, mert vannak terveim, amiket előbb megakarok valósítani, de attól félek, ha ez így meg tovább, akkor ez is felmerül bennem.

Szüleivel képtelenség beszélni, mert Amerikában élnek a húgával, Ő pedig egyedül van itthon már nyolcadik óta. A gyámügy nem tesz semmit, mert a papírjai rendben, van itt hivatalos gyámja, hiába lakik egyedül.

Lehet valamit tenni ellene? Mit lehet egy ilyen emberrel tenni? Mit tegyek, hogy ne rettegjek a sulitól? Valakinek volt valaha ilyen osztálytársa/ismerőse? Ő mit csinált? Hogy bírta ki?

17/l