Elsősorban tanárokat kérdezek, van olyan, hogy egy idősebb férfi beleszeret egy nála fiatalabb lányba?

Szerintem vonzalom kialakulhat a férfi tanárban is, de a szerelem az sokkal ritkább.

A szexuális vonzalomban semmi különös nincs, főleg fiatalabb tanárok esetében, hiszen... na mindegy, ezt szerintem felesleges magyarázni.

A lényeg az, hogy ennek ellenére aki normális, az nem kezd ki a tanítványával. Persze, sajnos elég sok nem normális tanár van, szoktak példák lenni arra, hogy meghúzza a diákjait egyik-másik. Én is dolgoztam már együtt ilyen tanárral... A lányoknak üzenem, hogy gondoljanak mindig arra, hogy a tanárnak csak "arra" kellenek, a szerelem az tényleg ritka. Mindenesetre van példa arra is, hogy összeházasodnak érettségi után a volt diákjával. De szerintem ez sem normális.

Én pl. úgy vagyok vele, hogy nagyon szeretem a diákjaimat, igyekszem kedves lenni velük, néha megérintem őket és megkérdezem, hogy vannak stb. Előfordult már, hogy egyik-másik lány félreértette, kaptam már szerelmes leveleket is... Ezek nekem nagyon jól tudnak esni, nem tagadom, ha észreveszem, hogy egy-egy diáklány vonzódik hozzám, akkor az feldobja az életem. De ez csak ennyi, hogy jól esik, eszem ágában sem lenne viszonozni, mert valahogy nem megy, én másképp szeretem őket, védő és óvó szeretettel, felelősségteljesen, mert tudom, hogy a nevelésükben én is szerepet vállalok. Felelős pedagógusként az én feladatom is, hogy egészséges lelki nevelésben részesüljenek a diákjaim, és rohadjak meg, ha pont énmiattam sérül valami bennük... Soha nem lennék képes bántani őket, és az ilyen szexuális, szerelmi kapcsolatok igenis ártalmasak rájuk nézve.

Na, szóval a legtöbb tanár kb. így gondolkodik, ahogy leírtam.

Találsz 25-30 éves pasikat a diszkóban, amennyit akarsz, de egy normális hivatástudattal rendelkező 25-30 éves tanár nem fog úgy rád nézni, mint csajra, erről ne is álmodj. Az iskola nem diszkó, a tanár számára a diákjai pedig nem csajok, hanem gyerekek, még akkor is, ha szép kis dekoltázzsal rendelkeznek... :)

igen, ahogy öregszik az ember egyre kevésbé vonzó mind a férfiak mind a nők számára

biológiailag onnantól vonzó a másik nem számára, hogy szaporodó képes

ez az évmilliók alatt beíródott program része mely a keresztény kultúra erkölcsével ellentétes

Régen, majdnem egy tíz éve történhetett talán meg, hogy beleszerettem az újdonsült, aranyos tanár úrba. Ugyan előfordult velem azután egyszer-kétszer is hasonló "élmény", de ez igazán itt él bennem a mai napig. úgy tűnt, mintha mi ketten tényleg csak az intuíció nyelvén társalogtunk volna.Talán olyan különös volt ez számomra, mint a "szerelem első látásra" érzése, amely mindig előjött valahányszor megláttam Őt... Akkor én 14 éves voltam, míg Ő 26 éves lehetett...felesége volt. S persze azt kívántam,"Ó, bár lehetnék a felesége! Mindenemet odaadnám neki! Ha én a felesége helyében lennék..:D Nos, azóta eltelt olyan 10 év.Nem rég megtudtam, hogy egy-két évvel ezelőtt elvált és élvezi az egyedülállók nyugodt életét. :D . Különös módon egyszer összetalálkoztunk amikor hazafelé tartottam. Nagy meglepetés volt. Váltottunk pár szót, s felidézve sok mindent, nem tudtam leplezni, hogy zavarban vagyok...mindketten mosolyogtunk, de nem éreztem már olyan erősen azt, amit akkoriban. Ugyanakkor tagadni sem szeretném, de megdobbant egy kicsit a szívem. Ha lenne valami is ebből, rosszul érezném magam, bűntudatom lenne , mert egyszerűen nem menne ki a fejemből, hogy ő valaha a tanárom volt. EZ számomra olyan lenne, mint ha apukám egy idősebb barátjával jönnék össze, aki szinte látta, hogy nőttem fel...Mindegy, számomra ez bonyolult.

Volt egy másik fiú. Amikor a haverokkal összeültünk egy kicsit beszélgetni, s nem gondoltam, hogy felkeltettem volna az érdeklődését..Pedig nem történt semmi más, egyszerűen csak többször összenéztünk és bumm! működött a kémia, minden nagyszerű volt, rengeteget beszélgettünk, illetve ő kétszer annyit beszélt, mint amennyit én, először én leginkább csak bólogattam. Viccen kívül Ő is tanár volt, de nem ismertem azelőtt, nem tanított engem. Akkor voltam 16 éves, Ő pedig 24, így annyira nem tűnik nagynak a korkülönbség. Egy idő után egészen "felszabadult" lettem mellette, de egyébként Ő is amolyan félénk lelkületű volt kicsit. Jól éreztem magam és szerettem "viccelődni", s néha észre sem vettem, hogy vannak dolgok, amikkel kifejezetten idegesítettem Őt, de nem beszéltük volna meg... Tulajdonképpen véget ért a kapcsolatunk. Még nem ismertem magam eléggé, sőt egy cseppet sem ismertem magam, de azt tudtam, hogy elég érzelmes lány vagyok, és nagyon beleszerettem. Nem akartam, hogy véget érjen, s szívesen maradtam volna mellette örökre jóban-rosszban. Így eléggé a padlón voltam ez miatt..Sokáig nem is tudtam, hogy mihez kezdjek magammal, mert megbíztam benne, tényleg nagyon szerettem és rettentően hiányzott nekem. De talán ez nem is ide tartozik, és én most ezzel nem tettem mást, mint átúsztam a túlsó partra... A lényeg, hogy én elsősorban nem egy tanárt láttam benne, hanem egy nagyszerű embert, akinek tetszett a személyisége, akire felnéztem, mint nő a férfira. Még nem rendelkeztem kellő önismerettel és még nem tartottam ott, hogy "kialakuljon" egyfajta értékrend.. -Ezt nem tudom jelenleg másképp megfogalmazni. Meg tudlak érteni, mivel napjainkban elég vonzó hivatás még mindig. Végül is...valaki a tűzoltó fiúkhoz vonzódik...

Hidd el, hogy idővel Te is másképp viszonyulsz majd szerintem ezekhez a dolgokhoz, semmi baj nincs ha álmodozol róla, de szerintem csak nem fog kikezdeni veled, miközben ott tanít. Nem ajánlom, hogy kezdeményezz vagy bármi, ha ez több, akkor minimum mindketten tudtok várni, A szerelem tud várni.

Ami azt illeti, regényeket lehetne írni erről.. Ez többnyire az én személyes véleményem, illetve egy kis történetem, De akivel én találkoztam normális tanár egyébként, aki valójában is természeténél fogva önzetlen, vidám, jószívű, azért is szerettem meg nagyon. Elég tömören fogalmaztam. Nem tudom, hogy levonsz-e belőle valamit, de gondoltam, nem veszítek semmit, ha leírom.