Hozzámnőtt a magány? Apakomplexus? Lelkitárs?

Világéletemben egy magányos,csendes,introvertált lány voltam,de a helyzet már kezdi feszegetni a határokat.A napokban egy olyan korombeli közeledését utasítottam vissza aki tényleg érett,komoly gondolkodású volt.Számomra ez azért volt meglepő mert mindig idősebbek társaságát kerestem,azzal indokolva a dolgot hogy a korombeliekkel nem értek szót.Immár rájöttem,a kor semmennyire nem befolyásoló tényező ebben.Egyidő után minden hozzám közeledő személy iránti érdeklődésem,csodálatom elszáll és felértékelődnek a szememben a rossz tulajdonságai..ami arra késztet hogy hagyjam a fenébe az egészet.Ugyanakkor még apakomplexust is vélek felfedezni magamban,ugyanis az apámmal való kapcsolatom szörnyű.A nagypapáim sosem ismertem..egyetlenegy férfi sem volt akire felnézhettem volna,akitől tanulhattam volna..és nekem ez hiányzik.

Vágyom egy idősebb férfi társaságára,nem párkapcsolat céljából mielőtt félreértenétek.Egy olyanra akivel megvitathatom a bennem felmerülő kérdéseket,akivel beszélgethetek ezotériáról,pszichológiáról,történelemről és az élet egyéb területein felmerülő témákról...

Hogyan találhatnám meg az mit keresek,anélkül hogy groteszk irányba fordulna az ilyesfajta "ismerkedés"?