"Nem akkor magányos az ember, ha magara van utalva, hanem, ha nem tudja, mihez kezdjen a magára utaltsagaval. " -idezet egy könyvből. Ti mit gondoltok róla? :-)

Van benne igazság:

Azzal, hogy magányos vagyok, még nem jelenti azt, hogy egymagam kellene minden feladatot, problémát megoldanom. Ezáltal ugyan élhetem a magányomat, de így már nem magányos magányban leszek, hanem úm. társas magányban (pozitív értelemben), és rajtam múlik, hogy élek-e azzal a lehetőséggel, hogy az utamba került emberekkel tarom-e a kapcsolatot, avagy maradok a saját magányomban.

Ugyanakkor a magány megadja a lehetőséget, hogy az ember kibontakoztassa a kreativitását, a tudását, szabadabban élhessen, stb. Így nézve tényleg magányban élhet az, aki a fenti lehetőségeket nem használja ki a magányában. Ez inkább nem is magány, hanem unatkozás, vegetálás.

A magány nem feltétlen jelenti a magára utaltságot.