Miért pont a tanári pályát választottad? Mi motivált?

Nekem anyukám tanár. O azert lett az, mert a szulei raeroltettek, de nekem azt mondta: "Nehogy tanar legyél!" :D. Amugy nem is áll szándékomban tanarnak menni :D

13/L

Gimi alatt mindig a humán tárgyak érdekeltek, és a bölcsész pályán kívül mást nem nagyon tudtam elképzelni magamnak. A szüleim le akartak beszélni, apukám olyannyira ellenezte, hogy az osztályfőnökömnek kellett vele beszélnie, hogy aláírja a jelentkezési lapomat.

Így kerültem nyelvszakra. A tanítással csak az egyetemen ismerkedtem meg, akkor lett fogalmam a pedagógiáról, így részemről ez nem volt tudatos választás. Mégis imádtam tanítani és elmondhatom, hogy a tanítványaim is szerettek engem.

Néhány év után aztán pályát módosítottam (bár nyelvet továbbra is tanítok, de nem középiskolában, mint régen), egyszerűen kihagyhatatlan lehetőségeket hozott az élet. A mai viszonyokat tekintve ezt nem bánom, tanítással nem értem volna oda, ahol most vagyok (sajnos).

11 éve tanítok. Anno gimnazistaként, egy sulis kiránduláson döntöttem úgy,h tanár leszek. Néztem a tanárainkat, és egyszerűen azt láttam rajtuk,h élvezik az életet. Nehéz pontosan megfogalmazni, de úgy gondoltam,h örökké fiatalok tudnak maradni, nincs az a klasszikus főnök-beosztott viszony, jó barátai egymásnak...stb. (Elég nagy volt a kontraszt a szüleimhez képest, akik mindig gyomorideggel indultak reggel a munkába, és befásultan tértek haza.) Szerencsére be is jöttek a számításaim, imádom a munkámat. Viszont az a világossá vált számomra,h a tantestületen nagyon sok múlik. Egy elég "nehéz" középiskolában tanítok. Ha nem lennének a fantasztikus kollégáim, a rugalmas vezetőség, minden bizonnyal fél év után felmondtam volna. Lehet,h még a pályát is elhagytam volna.

Úgy gondolom,h bármely olyan hivatás, ahol emberekkel kell foglalkozni nagyon nehéz, de itt kaphatjuk a legnagyobb elismeréseket is.

Nem lettem tanár,de gondolkozok ezen is,egyébként közel állok a pedagógiához is,meg az egészségügyhöz is.A tanárokról hadd jegyezzek meg valamit:aki tanár,az ritkán tudja örökre otthagyni a pályáját,valamiért én hálisten csak ilyen tanárokkal találkoztam,akik nem lettek ennyire elkeseredettek.Bár lett volna,akinek szívesen javasoltam volna akkor is,és most is javasolnám,hogy menne inkább másnak,mert elég sok tanár nem tanárnak való.

Ha tanárnak mennék,akkor azt azért tenném,hogy ne csak arra emlékezzenek valakitől a diákok,hogy "atyaég,ennek a tanárnak az óráin mennyit puskáztunk",vagy hogy "úristen,magolni kellett Petőfi életét,de rossz volt",hanem ezek mellett a versenyistállós élmények mellett olyan élményeik,olyan értékeik lehessenek,amikkel az életben is megállják a helyüket.A tanárnak,bármilyen korosztályt tanítson,mindig lesz egy NEVELŐ szerepe is.

A felnőttoktatás is vonz,mert itt már javarészt nem Petőfiről van szó(félreértés ne essék,általánosban még szerettem az irodalmat),hanem arról van szó,amiért érdemes iskolába járni:érdekes dolgokról tanulunk,olyanokról,amik valóban érdekelnek.Ezt a szakirányt választottam,amiket itt tanulhatok,azok adnak értéket:) Emberi értékeket.

19/L