Mit tennétek a helyemben?

Lehet hosszú lesz, próbálok mindent leírni ami most bennem van.

Tavaly kezdtem a középsulit, teljesen egyedül voltam de aztán facebookon megismerkedtem az egyik lány osztálytársammal és roppant szimpatikusnak tűnt, kedvesnek. Az első pár hónapban élveztem, hogy végre gimis vagyok...a várva várt ismeretlent végre megtapasztalhatom. De aztán egyre rosszabb lett, a csaj akivel voltam olyan színes felszínes lett és pics..Amikor még nyáron találkoztunk meg a világ egyik legaranyosabb emberének tartottam. Aztán suliban meg mindenkit kipofázott eleinte nekem..de nekem ez nem kenyerem szóval én is próbáltam tőle elhidegülni. Össze is jött. De most úgy viselkedik velem mint akit el kell pusztítani. A buta barátnőjével sokat is bántottak de burkoltan. Úgy értem, hogy nem szó szerint mondták ki pl. hogy te egy nagy senki vagy. (Nyilván, hogy a többieknek ne tűnjön föl, hogy mekkora egy..) De én pontosan tudom, hogy miképp érti azt amit mondd és ahogyan mondja. De az egész gimi ilyen felszínes és korcs. Mármint a nagy többség. Próbáltam nyitni, barátságos lenni, segíteni bárkinek akinek csak tudtam de erre belém rúgnak. Gimnáziumot szeretnék váltani de az meg menekülés lenne a probléma elől. De egyszerűen nem bírom, reggelente a buszon rám tör a hasgörcs és az émelygés. Annyira nem az én társaságom azaz egész..

Segítenétek? Ti mit tennétek a helyemben? Bármi jó tanács?:(