Tornaórán a tanár helyében mit csinálnátok az ilyen diákkal? Meg mit gondolnátok róla?

Én is ilyen voltam, pedig egyáltalán nem sz*rtam az órára. Hanem:

1, utáltak az osztálytársaim

2, halvány lila gőzöm sincs hogy kell csapatban játszani. Egyszerűen nincs meg az az érzékem ilyen módon kapcsolódjak a többiekhez. Nem tehetek róla, elég kellemetlen érzés számomra is.

Szóval keménykedni felesleges, inkább meg kéne tudni, hogy miért ilyen.

Én ilyen vagyok tesi órákon.

Ennek okai:

-Az osztálytársaim kiröhögnek ,leszidnak ha valamit rosszul csinálok és egyszer nagyon megbántottak, ezért inkább semmit sem csinálok ,

- Felesleges vagyok. Ha totális erőbedobással játsznék(mint régen) először is előre lépne az első pont,valamint az előtt vagy után ,hogy nem passzolnak.

-Páratlanul vagyunk . Mivel én vagyok a legjelentéktelenebb ,ezért én maradok egyedül vagy én leszek a csere. Szintén felesleges vagyok.

-Nem akarom hogy kiröhögjenek , lenyomorékozzanak....stb

-Rossz emlék köt a csapatjátékokhoz

- Nem vagyok csapat játékos

-Hajlamos vagyok elbambulni

-Szégyenlős vagyok

Egyébként azt tudnám javasolni,hogy a diákot el kell vinni a tanárral együtt az iskola pszihológushoz és ott megbeszélni,majd az osztállyal is lekommunikálni,hogy senki se néze le a másikat,mert mindenkinek vannak hiányosságai.

Mivel én is ilyen vagyok ezért nagyjából megtudom érteni a személyt és lehetséges ,hogy neki is ez kéne,hogy meghallgassák.

Bár ez egy szubjektív vélemény,mindenki eltérően gondoljodik,cselekszik.

Előtte beszéld meg a diákkal,kérdezz rá ,hogy szüksége van-e arra hogy meghallgassák.

Bocsánat a helyesírási hibákért , telefonon néha elpötyögök valamit és nincs helyesírás ellenőrző.

Én sohasem linkeskedtem tesiórán, viszont tiszta szívből utáltam a csapatjátékokat - nem is az összedolgozás miatt, hanem mert béna voltam, féltem, hogy megsérülök (ami elő is fordult néha) meg amiatt, hogy bizonyos fokig rám és a bénázásaimra irányult a figyelem.

Soha nem kértem meg a tesitanáromat, hogy ne keljen játszanom, hanem a tanár jött rájött, hogy mi a helyzet. Ezután szinte alig szólított, hogy menjek játszani, viszont általában nekem kellett óra elején és után pakolni a szertárba, meg velem intéztetett el egyéb dolgokat, amíg a többiek játszanak (ok, nem tudom, hogy ez mennyire volt szabályos, de bevált :D)

Oh mert tényleg a a tesi óra a legfontosabb a világon... profi kidobó tudás nélkül élni sem lehet, rögtön ássa el magát.

A tanár helyében, nem tudom mit csinálnék, mivel mint az előző mondatból is kiderülhetett teljesen felslegesnek tartom a tesi órákat, ahol meghatározott feladatokat kell végrehajtani, nem figyelembevéve a diákok egyéni képességeit, gyengeségeit, és különböző feladatokra, játékoktra kényszeríteni őket. Szóval a az én neézetem teljesen ellenkezőek egy átlagos tornatanár gondolkodás módjával.

Most nem a sport ellen kampányolok, csak a rákényszerítés ellen, szerintem az lenne az ideális ha csoportokra oszlana az osztály és ki mit akar, azt játszik(kosár, röpi, pingpong stb)

Ebből következően, elnéző lennék, vagy olyan tevékenységet keresnék amit élvezne.