Szerintetek ez pofátlanság lenne a tanárral szemben? Vagy túlbonyolítom?

Rettentően túlgondolod ezt a dolgot.

Erről az alábbi vicc jutott eszembe:

A nyuszika szeretné a kertjében lenyírni a füvet, de nincs fűnyírója. Eszébe jut, hogy elkérhetné a medvéét. Igen ám, de emlékei szerint a medve nem túl barátságos, segítőkész. Nem baj, azért elindul, hátha kölcsönkaphatja. Útközben elgondolkodik:

"Végülis a medve tényleg egy szemét állat. Szinte sosem segít senkinek. Na de mindegy, ha már elindultam, legalább megpróbálom, hátha most jó napja lesz."

Megy tovább, közeledik a medve házához, de megint csak eszébe jut:

"A múltkor a borz is mondta, hogy a medve hogy kiszúrt vele a patakparton; de igazán mástól sem hallottam még róla semmi jót. Kár volt eljönni, csak pocsékolom az időmet. De azért innen már mégsem fordulok vissza, ha már eljöttem, csak sikerül szót érteni ezzel a bаrommal."

Közben odaér a medve házához, a szép, pázsitos kert közepén, és bekopog. Míg várakozik, megint csak elgondolkodik:

"Tulajdonképpen a francnak jöttem el. Úgysem fogja kölcsönadni, örülhetek, ha ki nem hajít ez a r*hadék, meg aztán..."

Ebben a pillanatban a medve ajtót nyit, barátságosan köszönti nyuszikát:

- Szia Nyuszika, miben segíthetek?

- B***d meg a fűnyíródat!

Bocsi, de tényleg erre hasonlít a helyzet. Mindenféle alap nélkül olyasmit feltételezel, ami ép emberre egyáltalán nem jellemző.

Esetleg néhány paranoid kőbunkó képes ilyen gondolkodásra, de az a tanár, aki szó nélkül kisegített, az nem fogja lépten-nyomon a gonoszt keresni benned.

Ezért neheztelni? Ennek még csak nincs is olyan vonatkozása, amiért neheztelni lehetne rád. Inkább egy rendes, becsületes embernek fog tartani.