Miért lettél tanár? Mi motivált, és hogyan választottad ki azt a tantárgyat, amit tanítasz?

Hát nem vagyok tanár de tanítok egy pár embert egy pár dologra ami éppen érdekli őket . Most pl kémiát tanítgatok előbb arabot és hindi nyelvet is . Miért ? Azért mert szeretem megosztani a tudásom az emberekkel és szeretek segíteni . Ha nincs kit tanítgatnom akkor olyan unalmas , el megy a kedvem mindentől . Valahogy energiát ad .

Egy pár tanáromat megkérdeztem régen hogy miért lettek tanárok , azt mondták nekem mert így akarták a szüleik , vagy az hogy szerettek volna gyerekeket tanítani mert olyan cukik. A végen pedig a többsége azt mondta hogy megbánták

Köszönöm, kedves vagy! :)

Én sem csak magamban látom a hibát, ahogy írtam, még némi nosztagiát is éreztem. A hiba elsősorban az oktatási rendszerrel van. A hagyományos eszközökkel nem lehet lekötni a mai diákokat. A tanár keze is sok dologban meg van kötve, eszköze pedig nemigen van, egyedül a személyisége. De ugye két üvöltözés között elég nehéz lekommunikálni, hogy egyébként tök megértő vagyok, és még humorérzékem is akad. :)

Az irodalomtanításnak nem az a lényege, hogy te pont Petőfiről tanulj, vagy pont Jókairól. Valakiről viszont kell. Valakinek a műveit meg kell ismerni, és akárki is lesz a kiválasztott író, bele lehet kötni, hogy miért pont ő. Az írók életének tanítását már a tanárok nagy része sem veszi annyira szigorúan. Illetve akkor teszi ezt, ha mást nem tud tenni. Valamiből jegyet kell adni, és bevallom, én nemigen mertem olyan kérdéseket feltenni, ami kreativitást, önálló gondolkodást igényel. Mert a többségnek nem voltak saját gondolatai, sőt összefüggő mondatokban nem voltak képesek leírni a gondolataikat. És ez az, ami manapság óriási tragédia. Amikor valaki sms stílusban ír email-t például, tele a sok divatos rövidítéssel. És az embernek bizony ejlesztenie kell a saját anyanyelvi tudását is, mivel az nincs benne születésünktől a fejünkben. Ugyanúgy meg kell tanulni. A tanulás pedig nem merülhet ki ott, ahol már képes vagy szavakkal kifejezni a fizikai szükségleteidet. Igenis kell olvasni, ami által fejlődik a szókincsed, a gondolkodásod, és képessé válsz te is egyre inkább kifejezni a gondolataidat. A műveltség pedig igenis azt jelenti, hogy van ténybeli tudásod. Nem csak írókról, de történelmi személyekről, eseményekről, alapvetőbb fizikai jelenségekről, stb. A tudás semmit nem ér úgy, ha könyvekben van, amit a kutya sem olvas el. Persze meg lehet idealizálni, hogy az ember miért nem műveli magát.

De mondok egy egész köznapi példát (megtörtént eset): volt egy évfolyamtársam, egy aranyos, csinos lány. Ő megismerkedett egy sráccal. Tetszettek egymásnak, kezdett alakulni valami, de aztán mégsem lett belőle semmi. És tudjátok miért nem? Mert a srác még Shakespeare-ről sem tudta, hogy kicsoda. A tanulság ebből az, hogy attól az ember csak gazdagabbá válik, ha műveli magát. És akkor nem áll fenn a veszélye, hogy a műveletlensége miatt kellemetlen helyzetbe kerül. Kisebb eséllyel fogja azt átélni, hogy egy társaságban egy szót sem fog érteni egy beszélgetésből. Sajnos manapság egyre kevésbé tartják értéknek a műveltséget, de attól még érték.