Egy lelkileg sérült lányt válasszak, vagy az osztályom további 25 tagját? 13/L

ÉN inkább azt az 1 lányt választanám!

Az ilyenek mindig melletted fognak állni,és igaz barátok!

De akivel mindig vagy,és hozzászoktak,hogy mindig van velük valaki azok simán ellöknek maguktól!

Szó nélkül a csajt választanám!

Ha őt választod tényleg van szíved!

Csak azt nem értitek meg milyen 13 évesnek lenni... nem megoldás, hogy dobja el a barátait, és legyen népszerűtlen, egy 13 éves gyerektől, kamasztól (ne sértődj meg kérdező) NEM elvárható, hogy úgy gondolkozzon és viselkedjen, mint egy felnőtt.

Ezért kell egy felnőtt közbeavatkozása, persze az se mindegy, hogy ő mennyire megbízható.

Ez a lány, ha a ti kollégátok lenne, és titeket idegesíteni, ugyanúgy ki lenne közösítve a munkahelyen, mert ezt váltja ki az emberekből.

Bár nem tehet róla nyilván, hiszen nem tehet a múltjáról, de mégis okkal piszkálják.

Ti sem kérdezitek a pletykás, csimpaszkodó kolléganőről, hogy ugyan mondd már meg, milyen volt a gyerekkorod?

A kislánynak segítségre van szüksége, lehetőleg pszichológusira, aki beszélget vele, és egy barátra, ki megtanítja beilleszkedni a többiek közé.

Nem pedig arra, hogy ez a barátnő ugyanolyan rossz helyzetbe kerüljön, mint ő... plusz ha egyetlen emberbe kapaszkodik, tapasztalatból mondom, hogy a kedves, jószívű kérdezőnek is hamar elege lesz belőle.

Az emberek nem angyalok, már az is nagy lépés, hogy a kérdező eljutott odáig, hogy megismerje ezt a lányt, ne pedig elítélje.

13 évesen nem lehet csodát tenni, mert 13 éves fejű emberekkel van körbevéve, akik

1) csoportokat alkotnak

2) a csoportokból meg kiválogatják azt, hogy ki nem való a csoportba

3) a feszkókat meg jól levezetik valamin, pl. ezen a lányon

Ez mindmindmind teljesen "normális", száz meg száz osztály így működik.

Hogy ez ne így legyen, egy átfogó, szemléletformáló programra lenne szükség: de nem a gyerekek, hanem a pedagógusok és a szülők számára.

Ha valakit érdekel a téma, ásson bele a bullying szakirodalmába...

"Csak azt nem értitek meg milyen 13 évesnek lenni..." - Szerintem az itt válaszolók többsége már rég túl is van azon az életszakaszon. :-)

Szivi, én voltam 13 éves kiközösített, örültem volna egy ilyen barátnak, de nem volt, csak úgy voltam magamban. Csúfoltak, piszkáltak anyukám miatt, aki ott tanított (de engem nem tanított egyébként, csak ugyanabban az iskolában tanított, ahova jártam). Én a könyvekhez menekültem, de többnyire egyedül voltam. Mert senki nem akart lemondani a saját kis klikkjéről.

Nyilván én is túlléptem már a szakaszon, de a szitun még nem, sőt, szerintem ezt a piszkálódást sosem lehet hátrahagyni, mert mindig lesznek csoportok és kívülállók, max a védelmi eszközök csiszolódnak, változnak, és már van önkéntes kilépési lehetőség egy ilyen szituból.

Én is piszkálva voltam, súlyom miatt, mondjuk én a harcias kívülállók közé tartoztam. Valószínűleg azért nehéz egy teljesen védtelen áldozat szemszögével azonosulnom, mert én a hozzáállásommal csak tetéztem a piszkálást. (Ugyanakkor a kérdező által vázolt szituban is ez a helyzet.) A környezet nem idomul spontán, csak az egyén.

A bullying meg szívás, bármilyen korban is történik, és bármilyen okból.

Amennyire beszélem le őt erről, hogy ne próbálja egymaga meggyőzni az osztálytársait, annyira szurkolok is neki. Én utált elemből küzdöttem fel magam, de ennek a legfontosabb része az volt, hogy barátokat szereztem... végül közelkerültem egyesével az osztálytársaimhoz, így nagyjából "tündérmese" lett a vége. Kérdés, hogy erre mennyi ideje lesz a lányoknak, hány osztályos suliba járnak pl.

Üzenem annak a lánynak, hogy tartson ki és sz@rjon bele az osztály pofájába, mert egy rakat senkiházival jár iskolába. Mondd meg neki, hogy egyikőtök sem méltó a bizalmára és az őszinte barátságára. És ha majd túljut ezen a nehéz időszakon, akkor legyen büszke magára, mert egyikőtök sem BÍR KI akkora terheket, amekkorákat az a lány kibír.

Üdv.: Egy mostmár felnőtt nő, akit szintén bántottak régen