Ti suliban ütöttetek meg már valakit? És ha igen miért?

Én is jártam még így. Ez már 4 évvel ezelőtt volt amikor még sulis voltam. Volt egy osztálytársam aki hónapokon át szekált időnként a hülyeségeivel. A srác szinte az osztály idiótája volt, nem sokan bírták amúgy sem, elég sok pocsék és sértő poénjai voltak, persze tudtuk jól hogy neki problémái voltak, javarészt családi problémái, anyagi gondjaik meg hogy egész gyerekkorába terrorizálta őt az apja meg nem is tudja hányszor verte őt el az apja anyjával meg nővérével együtt. Ugye ettől lett a srác olyan amilyen, sokan inkább nem is szóltunk neki meg semmi hagytuk hagy tombolja ki magát utána órákig nem volt baj vele. Aztán volt egy pillanat amikor a poénkódos piszkálások mg a gúnyolódások olyan szinten sértőek lettek számomra hogy egyszerűen elvesztettem önuralmam, és a srác nálam jó 15 centivel volt magasabb de akkorát levertem neki hogy elég durván megszédülhetett de vissza akart ütni én akkor gyomron vágtam elgáncsoltam és beborítottam a pad mögé. Utána magához tért és engem teljes erőből nekivágott a szekrénynek úgy hogy elestem és lábamnál fogva húzott ki majd felrántott és le is kevert nekem egyet, már oromból ömlött a vér a tanárnő egyből szólt inkább más tanároknak meg más osztályból is hívott nagydarab tanulókat hogy szedjenek szét minket, nem sokra emlékszem mi volt igazán arra igen hogy még elég durván combon rúgtam a srácot az acélbetétes munkás bakancsommal, nagy nehezen szét szedtek minket. Egyből igazgatóhoz kerültünk és mindent elmondtam, higgadtan, és érthetően hogy ezt már nem tűrtem tovább, én ott a tetteimért az én részemről vállaltam a felelősséget amit jó szemmel néztek a tanárok mert nem ingerülten, és összevissza beszéltem, hanem tényleg jól megfogalmazva érthetően elmagyaráztam nekik hogy elszakadt a cérna és nem kentem rá senkire hanem magamra vállaltam a dolgokat. A srác is hunyó volt ebben hogy visszaütött. Mi akkor mindketten 18 évesek voltunk már, a szüleinkkel azért elbeszélgettek én szüleimtől megkaptam a fejmosást hogy ezt így nem lehet megoldani, pedig teljesen megértik hogy miért estem neki a srácnak ebbe nem is vitáztak velem, csak mondták ők is hogy ezt akkor sem így kell megoldani hogy szétverem a másikat, elég lett volna egy pofon és ennyi. De a lényeg az hogy tisztáztuk a helyzetet. Már közel volt az érettségi és nem akartak egyikünket sem eltanácsolni emiatt meg semmi, így végül szét választottak minket, én kerültem át a másik évfolyamba egy másik osztályba mivel tudták hogy velük jobban kijövök mert ott is voltak barátaim így odakerültem át az utolsó 2 hónapra. 1-2 tanár kivételével ugyanazok a tanárok tanítottak engem mint a régi osztályomba így megengedték hogy az érettségit a régi osztályommal tegyem le és a ballagás meg a tabló is a régi osztályomhoz volt kötve csak az utolsó 2 hónapra kerültem át másik osztályba hogy elkerüljük a bajt mert szerencsére a két osztály elég messze voltak egymástól.

Persze a sors adott ezzel még egy pofont mert fél éve munkatársam lett a srác. Igaz én 2 éve vagyok a munkahelyemen a srác meg fél éve került a mi részlegünkre és a mi műszakunkba eddig nem is láttam, sőt nem is tudtam hogy egy cégnél vagyunk. Akkor ugye tisztáztuk a dolgokat, a srác 4 év után bocsánatot kért tőlem, nagyon megváltozott sokkal rendesebb lett, én megbocsátottam neki és azóta már elég jó haverok lettünk, már eljárunk időnként együtt szórakozni ilyen "céges" összejövetelekre ahol a mi részlegünkön a 3 műszakból egy páran összejövünk valahol, meg minden. Tehát mi a múltat lezártuk és a srác is sokkal normálisabb lett.

#2

Hasonló eset történt nálunk is, akkorát visszacsaptam, leesett a csaj feje.

Csak a miheztartás végett.

PS: ha ütni kell valakit, mindig csak azt, aki a hibás. Ne valami szerencsétlenen töltsd ki hónapok összes frusztrációját.

Különben is, mire való a homokzsák a tornateremben?!

Velem csak egyszer fordult elő, még általános iskolában. Nagyon rossz passzban voltam akkoriban, azt hiszem, ez volt a fő oka, hogy sokáig gyűlt a feszültség. Konkrétan az történt, hogy volt egy gyerek, aki soha nem hagyott békén, mindig szórakozott velem, szúrkált a körző hegyével, amikor lépcsőn mentem, mindig hátralökött (de csak annyira, hogy megijedjek) és ezen röhögött, és egyéb módon is állandóan piszkálgatott. Egyszer nem csináltam leckét németből, és az óra előtti szünetben írtam meg nagyon sietve (mert a tanár mindig fegyegetőzött, hogy egyest kap, akinek nincs kész). Erre a gyerek odajött hozzám és elkezdett pattogni, szórakozni velem. Én elvesztettem a türelmem, felálltam és gyomorszájon vágtam ököllel. De úgy eltaláltam, hogy a gyerek összecsuklott és a földre esett és egy darabig ott fetrengett... Én meg írtam tovább a leckét :D

De ez volt az egyetlen verekedésem, azelőtt és azóta sem ütöttem meg senkit.

Én nem ítélem el azt, aki ilyet tesz, mert bárkivel megtörténhet olyan szituáció, hogy túllépi az ingerküszöbét. Sztem egy álszent izé, aki ez miatt elkezd itt okoskodni, hogy "verekedni nem szép dolog". Persze én elítélem, ha valaki direkt verekszik, vagyis a szemétkedést, szándékos bántást, szórakozásból másnak fájdalmat okozni - ezeket elítélem.

De egyszer-kétszer, ha előfordul egy-egy pofon, az még belefér. Én is megbántam utána és bocsánatot is kértem a gyerektől. Előfordul az ilyen és kész.

Engem is bsazogattak régen általánosban és egyszer nagyon eldurrant az agyam, amikor már sok volt. Az egyik kis tetvet akinek nagy pofája volt, mindenki előtt elkaptam az öltözőben, felnyomtam a falra és elkezdtem ököllel ütni a fejét teljes erőből. Ő közben frankón megharapott és elszaladt, utána pedig jöttek a tanárok, hogy nem vagyok normális??? Kiabáltak velem, meg a tököm tudja, én meg vissza kiabáltam.

Utána megnyugodtam és többet nem zaklatott onnan senki, viszont az osztályfőnököm elkezdett szívből utálni. Persze az addig nem zavarta, hogy mások meg engem bántottak...

Szerintem jól tetted és kár, hogy nem előbb lépted ezt meg. Én is bánom, hogy csak 7. 8. körül vertem meg azt a kis csírát. Korábban kellett volna.

Igen!

1x általánosban volt egy nagy darab gyerek. Állandóan csesztett. Egyszer is piszkált, és elpattant a cérna. Ennyit mondtam neki: Aha értem persze... Majd jól felpofoztam és hasba vágtam.

A második már középiskolában volt. Szintén egy nagy darab osztálytársam kötekedett velem, piszkált. Korrekt akartam lenni, mivel nem akartam megütni leöntöttem vízzel. Az utolsó pillanat az volt, amikor a nagy darab könyökével meglökött amikor cipőt kötöttem és előre estem. Előszedtem a táskámból a fél literes vizet, majd hátulról a hátára borítottam az egészet. Utána mondta a magáét, hogy majd suli után szétszedlek meg ilyenek. Iskola után ott is volt. Mondta, hogy na most játsszuk le. (Tudtam, hogy komolytalan mert 20 m-nél többet nem bír futni akkora darab). Mondtam neki szemrehányóan, hogy akkor játsszad én megyek a buszhoz, mert lekésem. Jött utánam vagy 3m-t majd megállt és visszafordult.

Másnap első órában megint tette a szúrós megjegyzést: Olyan gyáva vagy, hogy elmenekülsz? Szégyen a futás! Én kapásból beoltottam ezzel: Figyelj csak ide! Lehet hogy szégyen a futás, de aki futni nem tud annak az életben esélye sincs.

Ezzel leoltottam, mert akkora volt, hogy futni nem bírt, és bunkó volt. Cigarettázott és ha jól tudom gyakran jár vizsgálatokra. Azóta jóban vagyunk egymással.

#4 Szóval téged megütött egy lány, mert tapperoltad és még vissza is ütöttél? Gratulálok...

Elégszer kértem, hogy hagyja abba a hülyeségeit, eleget vártam, hátha abbahagyja/elunja. Mindennek van határa, engem ne taposasson, fogdosson senki, főleg ne úgy, hogy a beszólásait sem tűrtem. Szerintem teljesen jogosan vágtam orrba, szóval milyen jogon ütött volna vissza? Hogy egy lány meg merészelte ütni? Ez sértette volna a férfiúi önérzetét? Csak a miheztartás végett...